Jövő kedden.Szóval most nem igazán tudok okosakat írni, mert csak arra tudok gondolni, hogy nagyon fáradt vagyok és mikor mehetek már haza. Már össze is csomagoltam -ma volt rá időm, holnap vonatjegyet kéne venni, bla-bla-bla. Mehetnékem van már nagyon.

Voltam a Westminster Apátságban, láttam egy csomó síremléket, de legalább kaptam valamit a 15 pénzért, ami a belépő volt. Megnéztem alulról a London Eye-t, mert 17.88-at sokall az ember egy menetért, így csak a feszítő kábeleket tanulmányoztam a talajszinten, az legalább ingyé'…

szeretnék az lenni, ami nem vagyok

Dél-Amerika, 7.8<

Idejöttem, és valami elképesztő mód fösvény lettem. Még szerencse, hogy kedvenc sportom az önsanyargatás.

néha elgondolkodom, hogy de jó lenne, ha nekem is lenne valakim, pasim, barátom, nevezzük akárminek. Aztán eszembe jut, hogy amilyen nyomorult vagyok, már úgyis rég lelépett volna a fenébe.

10 emberből 10 nem tudta, hogy hol van Haiti.