Tegnap Károlynál voltam, és volt minden, amit egy lány kívánhat, karácsonyi ajándék, puszókák, bújás, (korhatáros rész included). Sikerült eltalálnom, minek örülne nagyon, ő nekem az ajándék mellé mesét írt (ááááááááá, szódabikarbónát, gyorsan, ha nem velem esett volna meg, isten bizony hánynék a giccstől). Akkor lett végem, amikor, a, örömmel vette, hogy ha sikerül összeszerveznünk, együtt mennénk egyszer York-ba (és nem füstölt el az agya, amikor Kékfogú Haraldról és a bluetoothról meg rúnákról (a bluetooth logó ui. két rúnából van összerakva, és Harald monogramja) meséltem neki, ha már York und vikingek); és b, még mielőtt Amerikába mentem volna, mondta, hogy gyűjti a kétfontos érméket, én meg poénból adtam neki egy kétszázast, mert az hasonlít rá, és amikor tegnap megkérdeztem, megvan-e még, megvolt, és kiderült, mindig nála van.

Mint ló a gödörbe.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.