Bírom a krisnásokat. Minden tisztelet a karitatív munkájukért. Sajnálom is őket, főleg télen. Nehéz lehet egy szubtrópusi éghajlaton kifejlesztett vallást követni a -10 fokos országban. És mérhetetlenül tetszik, mikor teljes erőből ellentmondásba keverednek.

Gyönyörű eszme, hogy mondjunk le magántulajdonunkról. De akkor miért van a szári alatt Merrell túrabakancs? Még egyszer mondom, Merrell! Drágáim, én, a megrögzött materialista erősen bazdmegeltem, amikor 15 ezer rénes magyar forintot kellett kicsengetnem a legolcsóbb túracipőért (Columbia volt)! Merrell? Akkor ezt most így hogy?

De ne legyünk már ilyen izék, ugye, Dottore Malizioni? Biztos közös az a bakancs, és mint amolyan Kincskereső kisködmön-jellegű szocióban mindig az veszi fel, akinek ki kell mennie a hidegbe. És biztos valamely hitetlen családtag ajándéka a fagyban jótékonykodó megtértnek, ne vigye már el a kétoldali tüdőgyulladás, mert itt nem avatnak szenteket.

Személyes élmény következik. Még az őszön elkapott egyikük, egy fiatalember, egy fordulóra a téren. A Bhagavad Gítá egy rémisztően vastag példányát akarta rámtukmálni, de nagyon kedvesen és udvariasan (tudok az lenni, ha akarok!) mondtam, hogy sajna épp most jövök a kapitalizmus helyi végvárából, és egy fillér sincs nálam (a szingli nő a gazdaság és a fogyasztói társadalom motorja!). Meg különben is, ekkora pecsétes papírom van egy nagyon szép mesterségről, és ha a délutánja szabad, akkor itt a téren a lemenő nap fényében ízekre szedem neki a művet, tisztán vallástörténeti szempontból. Lett is nagy húha hú hahú az elképedéstől, gyorsan elbúcsúztunk és mindenki ment tovább a maga útján. Hare, hare.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.