* esz. Ratman. Terme technique, melyet még Mackóval találtunk ki az olyan emberekre, akik csak azért nem hajléktalanok, mert van hajlékuk, de életvitelük tekintetében azokkal teljesen megegyeznek, értsd: mindenféle szar-és-szemét begyűjtése, emeletes piszok kialakítása céljából maguk körül. Ez az állapot egyben a hajléktalanság előszobája.

Az ihletet egy helyi ratman metamorfózisa szolgáltatta, de valamikor személyesen is ismertem egyet, Mackó pedig még mindig szenved tőle. Szociálisan érzékenynek tartom magam, de azért mindennek van határa, még a nagy Szovjetuniónak is. Tudtátok, hogy a csótány idomítható?

K. sokáig békésen élte a ratman-hétköznapokat, gyakran volt látható, amint kukákban könyékig kutat, a komfortérzethez szükséges szar-és-szemét adag beszerzése céljából, és ha szerencsétlenségünkre mellette vitt el az utunk, csak imádkozhattunk, hogy ellenszél legyen. Aztán egy resztelt hétköznap, saját hibájából de kitelt a becsülete a háziaknál, akik lakását tulajdonolták. K. az utcára került. Mindenki nyugodjon meg, jól van. Nem tudom eldönteni, minőségi vagy mennyiségi cserét bonyolított, amikor kényszerűségből de áttette bázisát a néhány tíz négyzetméternyi házból a helyi vasútállomás nehány száz négyzetméteres, fűtött várótermébe. Mindeközben állhatatosan visszautasítja a helyi szervek és jótét lelkek által felajánlott segítséget. Ámen. Széllel szemben ugye...

A "saját" ratman viszont teljesen kiveri a biztosítékot és nem csak nálunk, de 19 másik lakásban is. Soha, ismétlem, soha, pontosan 40 kerek évig nem volt csótány a húsz- lakásos lépcsőházban, amíg ő lehetővé nem tette a szar-és-szemét felhalmozásával. Az irtás lehetetlen, mivel a saját lakásaink fertőtlenítése csak tüneti kezelés, de az ok, a fészek mindaddig létezik, és ontja a rohadt dögöket, amíg be nem jut oda a csótányirtó. De nem fog, mert magánlakás és a kényszerfertőtlenítés ideje már húsz éve leáldozott, és amíg tűzveszélyessé nem válik az az ótvaros odú, addig a hatóság tojik a fejünkre. Aki járt már odabenn és túlélte, azt mondja, leírhatatlan, nincs rá megfelelő eposzi jelző. Mert mit is mondhatnánk olyankor, amikor biztos, hogy a macskák tetemei ott rothadtak el, ahova elhullottak..? A szag, nem, A SZAG ugyanis erről tanúskodik. Döbbenetes. Ha valaki jutott már közel igazi hajléktalanhoz, az talán fogalmat alkothat arról, mi árad ki ott ablakon, ajtón.

Csak remélni merjük, az ő metamorfózisa hamarabb jön el, mint ahogy mi, többiek, elérjük a tűréshatárt.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.