Nomen est omen, mondták a régi rómaiak.

Mit várjunk valakitől, ha Bendegúz?

Hatolok át a parkon, kétéves forma lökhajtásos kismotoron száguld. Kilométeres körzetben egyetlen ujjnyi(!) vastag faág a sétányon, ő teljes sebességgel belehajt, a jármű felborul, a gyermek gyönyörű ívű röppályát leírva egy hajnali részeg szerényen olvadozó produkciójába csapódik, minél nagyobb felületen érintkezve vele. Akkora üvöltés támadt (by baba és mama), hogy szerintem még az agglomerációban is hallották. Sálamat az arcomra borítva menekülök, nehogy hallótávolságon belül robbanjon ki belőlem a visító nevetés.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.