Este négykor zárjuk a várost! A tizenhetedik század istenfélő polgáraiként pedig vasár- és ünnepnapokon ki sem nyitunk!

Van szerencsém közelről ismerni a nagyvárosi, kisváros és a falusi életet. A nagyváros a notórius pénzköltőt és a világlustáját vasárnap is hosszú nyitvatartási idővel várja. A falu nem, de nem is feladata, ennek ellenére már ott is megjelent a vasárnapi nyitvatartás!

Most tehát a kisvárosról lesz szó. Ha valaki itt 4 p.m. után az utcán találtatik, az rendes ember nem lehet. Legyen munkanap vagy hétvége, itt mindenki hazamegy 4 órára, legyen tél vagy nyár. Télen senki, nyáron max. a turisták járnak még kint az utcán esténként. Az üzletek is pánikszerűen bezárnak. Csak az egy szerencsétlen pláza tart nyitva, de már nem sokáig, hisz minek, ha senki nem vetődik arra? Vasárnap is, míg a nagyvárosban adott kereskedelmi egység du. 1-ig, 2-ig nyitva, itt 11-kor bezárnak, igaz, már hajnalok hajnalán kinyitottak. Na de könyörgöm, vasárnap van, aki 11-kor még alszik! Reggel hétkor ki a frász lehet egy vasárnap hajnalon, aki be akar vásárolni? Persze már rég kész a teória: a kisváros nem város. A város csak az imágója. Igazából nem más, mint egy város méretű és formájú (van benne sok nagy emeletes ház, mozi, pláza és böhöm nagy templomok garmadája), de szellemisége egy falué. A lakosság úgy él, és gondolkodik, ahogy egy vérbeli falusitól elvárják. Korán kel, korán fekszik, hírlelő pletykás, mindenki ismer mindenkit, fogához veri a garast és ha teheti, dekkol az odújában. Csak a zaj, amit keltenek, az nagyobb, mint egy faluban. Pfuj.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.