Voltam otthon április elején, mikor még tél volt és hó és hideg és halál és esküszöm, mintha egy Közép-ázsiai szovjet tagköztársaságban lettem volna. Minden szürke volt, inkluzíve emberek (nyilván az időjárás sem segített a hangulatban),  akik szakadt kabátban és lukas gumicsimmában rozzant kerékpáron toltak valahonnan valahová tápterményt. És nem csak a borsod-pradeshiekről beszélek, hanem úgy kábé mindenkiről, aki láttam.

Szörnyű. Észak-Korea itt van a sarkon túl, há.

Akkor benéztem a könyvesboltba is, mondom, pl. népszerű történelemmel mi van, ha már a neten csak sumir tarsolylemezt találni... Hát.

A magyar történelem kettőre redukálódott: Kádár János személye és a Horthy-kor. Brávó. Lila ködben botorkálótörténészek, mi a picsát csináltok? Mindenki tanít? Vagy nővérkedtek, mint én?

Ami jó volt: duty free-ben parfümöt venni mindig jujj de jó, aztán megálltam Svejcben, és nahát, volt nálam 160 frank, még 5 évvel ezelőttről és akkor gyorsan vettem csokit, de szeretnék csokigyárban meghalni, mint Vályi Péter, a kokillába esve, jajj. Na és otthon ettem rántott húst rántott hússal, zsíros kenyeret, pacalt, májat, mindent mindent, és 1.2 kg-t szedtem fel. BMI még mindég 20 szóval okké.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.