Visszaszívok mindent, amit a drogok kipróbálásáról mondtam. Olyat álmodtam -cucc nélkül-, hogy a tíz ujjam nyaltam meg, miután sikerült kikászálódnom az ébredési pánikból.

Tehát. Én és tíz évvel idősebb barátom (ja, igen, Elektra-komplexusom is van) egy Regent Park jellegű helyen szép időben piknikezünk három náci tiszt társaságában. Én negyvenes évek stílusú outfitben vagyok, konkrétan emlékszem a szoknyámra (mivel amúgy soha nem viselek ilyesmit). Hirtelen minden zaj megszűnik és mi öten ezt roppant baljósnak találjuk.

Snitt.

Én, a három tiszt és nagyapám (Kim Philby) az utóbbi székesfővárosi házának kertjében kémleljük az eget és már halljuk is dél felől az amerikai liberátorok zúgását. Majd a vasúti töltés felől az oroszok lőnek ránk, miközben kétségbeesetten próbálunk a pincébe lejutni.

Ekkor száguldó pulzussal és egy nagy adrenalinlökettel felébredtem. Hja, kérem, életösztön is van a világon.

És tudom ám, hogy ez nem álom volt. Sikerült átjutnom egy párhuzamos univerzumban élő magamba. Én túléltem, de ő?

*Vonatkozó forrás és szakirodalom: Philip K. Dick: The Man in the High Castle, egy klasszikus mi lett volna ha/párhuzamos univerzum témájú történet. Az író konkrétan drogos volt. Én csak lefekszem aludni. Na, ki a jobb? ;)

Holnap cihiátriából vizsga.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.