Elképesztő, hogy bronz- és vaskori történetek önkényesen összehányt gyűjteményes kiadásából mindenki azt olvas ki, amit akar, és arra használja, amire csak akarja! Ha kell, megtámogatja vele missziós-elnyomó késztetéseit, ha kell, többnejűségéhez keres, és ami még borzasztóbb, talál benne jogalapot! A sor a végtelenségig folytatható.

És persze ne feledjük, ez a kötet az egyetemes Szeretet apóteózisa és avatárja! Minden szava a Szereteté. Főleg a régebbi része szól a Szeretet hangján, kivált mikor ilyeneket mondanak benne: "Kutyák nyalják fel a véred!" Hát mi ez, ha nem a Szeretet megnyilvánulása???

Jótanács: mikor olvassuk, óvatosan csúsztassunk a könyv alá egy tálat a vérnek, teknőt a bélnek!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.