Megkérem Károlyot, hogy tegyen meg nekem, amíg melózom A és B dolgot, azaz: A, vegye ki a lerohadt mosógépből az ázott cuccát és teríccse ki, hogy ne rohadjon totál szét és B, tunkolja ki a vizet a dobból. C dolgot, azaz: mosogatás, nem kell elvégezni.

Erre:

A, megtéve, bár homokszem került a gépezetbe, így a kiterítéskor a cucc hozzáér egy már korábbi szárazhoz, ami így totál beszívja a az összes nedvességet. (De legább nem az ótvar padlószőnyegbe csöpög.)

B, el lett felejtve.

C, meg lett téve.

Hazaértem. Szembesültem. Égnek fordult a tekintetem és elmerengtem, miért, uram? A szingliségnek is vannak előnyei. De aztán meg, hogy mindent a helyi értékén kell kezelni. Legközelebb inkább bizonyos dolgokat magam végzem el, ahogy én szeretném látni, és hát ricsajozni és fölösleges, mert a mosogatást is értékelni kell.

A folyamat immár visszafordíthatatlan, és közben nagy megértést érzek Anyám iránt, amit gyerekként és nagyszájú egyedülállóként amúgy képtelenség.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.