B.-nek sikerült képletesen jól beleverni az orrát egy képletes betonfalba.

Minden erőfeszítésem dacára három nyomorult évig rajongott egyoldalúan (azaz a maga részéről) egy férfi pondró iránt, aki a napokban kinyiltakoztatta, hogy ilyen csúnya nőhöz,  mint B., akkor se nyúlna, ha fizetnének neki. (Egyébként -hasonlóan hozzám- B. nem csúnyább vagy szebb, mint bárki, aki él és mozog. Pontosabban eddig ezt hittük magunkról, de hát kiderült, hogy a vak oroszlán sírva enne meg minket.) Én tudtam előre, hogy ez lesz, de hiába szóltam. Így a zuhanást nem tudtam megakadályozni, csak tompítani a becsapódást.(Én soha nem kerülök ilyen helyzetbe, mert nem szokásom, hogy mások után egyen a fene. Én már megtanultam ezt a leckét.)

Közben a kollektíva meg azt hozta a tudomásunkra, hogy amint befejeztük a képzést (ez kevesebb mint egy hónap múlva be is következik), ideje lenne "kezdeni magunkkal valamit." Ez adott kontextusban nem azt jelentette, hogy dolgozzunk, vagy akármi. Nem. Szerintük ideje keresnünk már magunknak valakit, aki amúgy istenesen megdugna.

Na akkor most adjuk össze a fentieket. Remélem olvasóim is érzik, hogy egyik kijelentés automatikusan lehetetlenné teszi a másikat. De nyilván mi vagyunk a hülyék.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.