Egyszer régen ültem a vonaton a Keletiben. Néztem át a másik peronra. A Velencébe induló vonatra felszállt egy szép nő. Egy korban hozzá illő, ámde sánta és kövér férfi kísérte. A jelekből lehetett tudni, hogy ők egy párt alkotnak, nem rokonok vagy akármi. Hosszan búcsúzkodtak, a vonat kihúzott a pályaudvarról. A férfi még percekig állt és zokogott.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.