Nő akarok lenni. És leszbikus.

Nos, vegyük sorra a lehetőségeket. A realitás talaján: maradsz férfi (szőrrel/kosszal/anélkül), de mivel kevés van belőletek, úgyis lesz valaki, aki kihalász magának. De ha teljesülne a kívánságod...hát akkor is. Bárhonnan nézzük, jól jársz!

Nos, a valakit illetően l. Libaleontin, 2009. 08. 05., the age of ignorance; ahhoz meg, hogy válogathassak, nyilván férfiasnak kellene lennem, de ha a mellékelt ábrák bármelyike is az, akkor én nem akarok. Maradt a B terv.

Jaj. Mocsári tapír legyek, ha értem az összefüggést az "age of ignorance" c. poszttal, de mostanában néha elég lassú az agyam. De. Látom baj lesz még ebből a "milyen is az igazi férfi?" dologból. Szóval mielőtt még maradandó károsodást okoznék az önérzetedben, ígérem, többet nem piszkoskodok ilyen dolgokkal és nem frusztrálom többé a férfiakat a saját hülyeségemmel. A bemutatott képek meg csak illusztrációk voltak. Nem az elvárásaim.

Úgy tűnik, megvilágosodtam, mint Gautama. Tehát az utalás arra vonatkozik, hogy amikor nem akad senki, az se jó, de ha van, akkor meg valahogy az nem jó?

Á, csak arra próbáltam utalni, hogy az ember néha válogatósabb, mint amennyire megengedhetné magának. A "valaki" egy kicsit túl tág fogalom, és nélkülöz bizonyos... izé, ebbe most belekeveredtem, szóval bárki azért nem elég, na.

Az önérzetem miatt viszont igazán ne aggódj, egyrészt nem gondolok mindent annyira komolyan, mint ahogy látszik, csak hajlamom van a túlzásra, másrészt meg igazából csak a "férfiasság" szóra vagyok allergiás, és néha ilyen furcsa reakciókat vált ki belőlem, de ennek meg történelmi okai vannak.

Turbulens lehet az a történelem, ha ilyen a reakció.