Oda-meg vissza van a nép a Game of Thrones/Trónok harca című, fantasy jellegű irodalmi műtől és tévésorozattól.

Mert miért is?

Mert van benne fondor, intrika, vér, vérfertőzés és buzulás! UÁÓ! Korszakalkotó, műfajmegújító!

Már nem azért, de dekádokkal ezelőtt hozta ezt már Druon francia író az Elátkozott királyokkal, és ez nem fantasy, hanem a cucc nagyrészt és a közönség nagyobb gyönyörűségére még IGAZ is!

Egymást érik a fondorlatok, intrikák, ömlik a vér, égnek a máglyák, teljes gőzzel üzemel a Tyburn-i akasztófa, kamatyol a nép paraszttól királyig akivel és amivel nem szégyell, és hát ott van ugye pl. II. Eduárd angol király, akinek minden királyi tevékenységét elhomályosítja a buzisága és szemkápráztató mód való meggyilkolása.

A csúcs mégis az, amikor asszem a hetedik könyvben egy másik király szeretőjét, történetesen ismég egy faszit az ágy alól rángatnak elő és mivel fejvesztés általi kivégzését egy képzetlen bakóra bízzák, trancsír lesz belőle, és nem csak a szájtáti tömeg, de a várfalon strázsáló őrök is úgy okádnak, mint a Notre Dame vízköpői vihar idején.

És közben Francföld és Angol hon a százéves háború mocsarába süllyed. Gyönyörű!

A Trónok harca meg elmehet e fenébe.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.