• 4 óra: sajnálni magam
• 4.30: semmiben merengés
• 6.30: vacsora velem. Ezt nem mondhatom le már megint!
• 7 óra: küszködés az önutálattal. Persze ha átteném 9-re az önutálatot, még időben ágybe kerülnék, hogy bámuljam a plafont és lassan beleőrüljek. - A Grincs határidőnaplójából

A hideg analitikus hang a fejemben a címben szereplő választ termelte ki. Ez egy hivatalos ápolási diagnózis. De az ápolónő én vagyok, és engem nem ápol senki.

Hihetetlen, hogy az elmúlt 4 hónapban többet bőgtem, mint az előző 9 évben összesen. Hiába tiltottam meg magamnak.

Szembe kell néznünk a ténnyel: soha nem leszek az a lélekben erős ember, aki lenni szerettem volna.

Ha állat lennék, már rég kiszelektálódtam volna -fajtársaim nagy örömére. De az embereknél már nem működik az evolúció. Korcs faj. Tisztára, mint H.G. Wells-nél.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.