Reggelente immár vége a Ramajanának, de rátértek az egyik mellékszereplő, Hanuman (majomforma istenség) dícséretére, borzasztó az a munka, amit a sminkes kiadott a kezéből, jaj. Amúgy nem értem, miért épp majom. A hasznos állatok vallásos tisztelete teljesen érthető, az ijesztőeké is. De egy majom? Ide-oda ugrál, kunyiz vagy lop, nagy hangon ricsajoz, ezen túl mi?

De az is eszembe jutott, a Rig Védában van egy szép temetési vers, ami manapság is elhangzik a máglya mellett, pedig maga a szöveg pontosan leír egy kurgánba történő temetést, a sztyeppén. Bravó! A tradíció ereje! Nem nézzük, mi az, csak kántáljuk vakon.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.