Addig gondolkodtam, hogy rájöttem,

visszamegyünk a kiindulási ponthoz, azaz

korábban azért nem akartam közelebbi ismeretséget kötni férfiakkal, mert a "nyuszika, bazd meg a kalapácsod"-effekt alapján, már a "még el sem kezdődött" fázisban borítékoltam egy orbitális csalódást, és kudarc van elég az életemben enélkül is.

És milyen kibaszott igazam volt!

Sajnos csak egyszer teszem félre az óvatosságot, lám-lám, akkor is házhoz megyünk a pofonért, hah, még mondja valaki, hogy nem vagyok mazochista, hehehehe.

Oké, lecke megtanulva, innen nézve nem is baj, hogy annyira nem volt része az életemnek és a legtöbb mászkálós élmény egyedül ért, így nem lesz akkora különbség, mint amúgy lenne.

És jobb előbb, mint utóbb.

Tehát, nem fogok én itt keresgélni, maradok egyedül, majd visszaszokom, hogy milyen az, amikor csak a család és max. kettő darab barát kíváncsi arra, élek-e vagy sem, de az illúziókból, odavetett morzsákból, kudarcokból és a csalódásból nem kérek.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.