Így jellemezte B. a kapcsolatomat Károllyal, amit én is tudok, csak én a kevésbé lírai állóvíz és holtvágány szavakkal írok le.

A probléma gyökere, hogy K nem igazán mutat affinitást, hogy a vasárnap éjszakánkénti közös munkán kívül is találkozzunk vagy csináljunk valamit. Például lesz egy rajzfilm, ő maga vetette fel, megnézhetnénk együtt, de odáig már nem jutott, hogy kiderítse, mikor kerül a moziba, én megtettem, meg is mondtam neki, erre közölte, hát ő most egész februárban nagyon elfoglalt, rengeteg műszakot vállalt, mert autóra gyűjt. Ez dícséretes dolog, de amikor érezhetően csalódott voltam a telefonban, akkor meg azzal jött, hogy így meg bűntudatot keltek benne, Persze, bazd meg. Soha nem kértem semmit, ezt se, csak megörültem a felvetődött gondolatnak, és asszem nekem is van jogom érzelmekhez. Amúgy eddig szabadak voltak a hétvégéi, ahogy az enyémek is, de ő mindig a barátaival töltötte azokat, de akkor sem szóltam semmit, bár valljuk be, rosszul esett, de mivel arra gondoltam, ez az egész csak egy „friend with benefit” dolog közöttünk, hát nincs sok alap rá, hogy én itt igényeket jelentsek be, hogy hát jó lenne ezt meg azt.

Egyszerűen nem értem őt, mert pl. amikor Amerikában voltam, akkor hiányoztam neki, ezt meg is mondta; egyszer azt találtam mondani, hogy nem szeretnék többet egyedül lenni és ő erre azt válaszolta, ne aggódjak, mindig ott lesz nekem (ami nagyon jól esett, és nem olvastam bele semmi lila gőzös romantikus szart); aztán pl. egész héten többször sms-eztünk (mondjuk minden héten így van), meg telefonon beszéltünk, aztán pénteken reggel még váltottunk pár sms-t utána meg este úgy voltam vele, ő melózik, meg fáradt, mert ez már a sokadik éjjeli műszakja egy huzamban, és különben is, eddig kedd óta mindig én küldtem az első üzenetet, szóval hagytam, ha akar valamit, majd keres. Nem keresett, de oké volt így, én is fáradt voltam, stb. Szombat este jött is az első sms, hogy már olyan régen nem beszéltünk, meg fel is hívott… de ha meg hiányzom, akkor mi a francért nem lehet /-ett volna munkán kívül is találkozni kicsit? Egyszer megkérdezte, miért egyedül kirándulok, mondtam, mert nincs senki aki jönne velem, erre sejtetni engedte, (bár nyilván én értelmeztem rosszul eszerint), hogy kérdezzem őt, egyszer kérdeztem, jönne-e múzeumba, de nem, a haverjai, oké, többet nem kérdeztem. A York-i dolgot még egyszer meg fogom kérdezni, de csak kvázi udvariasságból. Aztán majd elmegyek egyedül, eredetileg is ez volt a terv. Karácsonykor se lettünk volna együtt, de ott saját megdöbbenésemre sikerült úgy alakítani a dolgokat, hogy nagy nehezen, összejött a dolog.

Nyilván az a baj, hogy én abból kiindulva, hogy lám, ha mint nő én is kellhetek valakinek és összejött ez a friend with benefit dolog, valami hülye női logika mentén vérszemet kaptam és afelé kezdtem tendálni, hogy ha eddig eljutottunk, juthatnánk tovább is, de szemmel láthatólag nem, vagy legalábbis vele nem. Egyszer már, amikor elkapott egy pánikroham, hogy öregszem (ezt ide is megírtam), a dolog a képemre is kiült (szokás szerint) és ő meg is kérdezte, mi van, de amikor elmondtam, az volt a reakciója, hogy ez a beszélgetés egy pánikoló harmincas nővel neki már meg volt (tkp. fárasztja hát a dolog, hát akkor bocs, hogy élek, gondoltam), a barátnője pont azért fejezte be vele, mert ő még túl fiatalnak érezte magát elköteleződni. Szomorú, de talán ha nem nála idősebb nőkkel kezdene (én 2.5 évvel vagyok nála öregebb, és az a csaj is min. 3 évvel), akkor megspórolná ezt az egészet magának. Egyszerűen nem értem, mert , amúgy az élet más fontos dolgaiban nagyon éretten gondolkodik, néha én éreztem magam hülyének mellette.

B szerint ez a társas magány összességében romboló, és lépni kéne. Megmondani, hogy sajnos én ennél többet szeretnék (nem házasságot, csak valami szorosabb dolgot, vagy legalább többszöri találkozást), és ha te nem, akkor nem kéne erőltetni semmit tovább. Tudom én, de sajnos az, hogy  megkérdi sms-ben, hogy milyen volt a napod, meg eldumálunk és ez az egész benefites dolog még mindig jobb, mint a másik opció, ugyanis ha befejezzük, akkor nekem nem lesz semmim. Tavaly ilyenkor remekül megvoltam a komplett magányban, de akkor még nem volt összehasonlítási alapom, jó volt úgy, ahogy volt, most meg ugye… Sajnos a kizárólagos éjszakai műszakjaimmal és a hellyel ahol élek nehéz ismerkedni, mert ha szabad vagyok, akkor vagy alszom, vagy a következő műszakra várok. Errefelé nincs olyan hely, ahol nyugodt szívvel ismerkedhetnék és olyanokat találnék, akiknek hasonló az érdeklődési köre (egy pub nyilván nem az a hely). Hogy tisztán lássunk: én nem kizárólag külföldi pasit keresnék, de hát errefelé olyan sok magyar nincs, én meg nem vagyok otthon, egy hét szabadság alatt meg nem lehet csodát tenni és találni valakit magyar földön.

Egyszerűen nem tudom, mit kéne tenni.

De miután a tököm kivan a munkahelyemmel, mert  csak éjszakai műszakjaim vannak, így pl. hiába lesz meg lassan az egy év gyakorlatom, a felét nem tudom annak, amit tudni kéne, pl. hogyan megy a gyógyszerek rendelése, stb; mert éjszakai műszakot senki nem akar csinálni, és a manager-rel szinte közelharcot kell folytatni, hogy szabadságot kapjak, mert egyszerűen nincs, aki helyettesítsen (pedig a fizetett szabadság mindenkinek jár); mert teljesen elfáradtam pszichésen a demensektől; mert elegem van, hogy a munkehelyen úszunk a csótányban és poloskában, szóval mindezek miatt erősen gondolkozom a váltáson. Most kértem szabit júliusra és szeptemberre, ha mindkettőt megadják, akkor szeptemberben, ha a csak a júliusit, akkor azután, már nyáron, de felmondok itt és így ha előbb nem, de akkor végképp vége lesz a vidám vasárnapoknak Károllyal, és mivel, mondom, munkán kívül nincs affinitás a részéről, vége lesz az egésznek.

Nem kérek tanácsot, de ha valakinek mégis van valami korszakos ötlete, hogyan lehetne rendes, értelmes, a jelenleginél több érdeklődést mutató férfit fogni, (aki nem esik kómába a múzeum szó hallatán sem), az ne habozzon, ossza meg velem.

Avagy meg kéne már tanulnom, hogy nekem végül is úgyis csak az egyedüllét jut. Minden más csak illúzió.

Köszönöm a figyelmet.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.