Nyjó, tudom, el lett a blog hanyagolva, de kurvára, na majd most egy kicsit.

Szóval épp egy lakás bérlése közben vagyunk a lakótársammal, szintén magyar, mert főbérlőnk, a naccsasszony összeszedett egy pasit magának, aki spiritiszta (hogy ez mekkora fasság már!), aki rendszeresen beleevett a kajánkba, használta a törölközőm, és körbehugyozta a vécét, hogy jó húgyszagú legyen a helység. Ketten együtt havi 850 font lakbért fizetünk, ez egy valag pénz, és ezt naccsága mind erre a zsírdisznó hobbitra költötte, aki egyben egy 'control freak' is, ha a nő nemet mond, azonnal szakít vele, aztán visszasírja magát a kegyeibe, a nő meg hagyja, mer a szar is jobb, ugyebár, mint a semmi. Na, rohamtempóban kerestünk új lakást, bútorozatlan, egy kalap pénz így is, a bútor meg pláne, mindegy, elég volt. Persze a bérlet felmondása nem volt egyszerű, mer' naccságának utólag esett le, hogy hoppici hoppá, honnan lesz pénz ezután, de már ezen is túl vagyunk. Ezután engem már nem használhat banknak, a gyorssegélyek ideje elmúlt. A legszebb dolgokat hadd említsem meg csak: mindig van valami 'huge bill', amit azonnal rendezni kell, különben kikapcsolnak nálunk ezt meg azt, megkapja a lét, elmegy, aztán visszajön új műkörmökkel. Halálos beteg a naccsága-megfázott-de a tohonya testének ez már borzasztó kór, de dolgozni nem tud menni, de arra van ereje, hogy a baszott hobbitot, akinek nincs kocsija, elfuvarozza munkába. Nekem meg megy fel a vérnyomásom, mert nem erre való és különben is, hova lesz az általunk kicsengetett lakbér?!

Új munkehely, eddig oké, mindenbe bele kell rázódni, még az elején vagyok, nem adjuk fel. Károly igazából jobban aggódik a beilleszkedésem miatt, mert ő beszélt rá a váltásra. Ott csak a menedzser és a főnővér tudja, hogy én és Károly ismerjük egymást, de ennek mértékét már ők sem, és nem is kívánjuk felfedni senki előtt. Hivatalosan már felmondott, de néha még dolgozik ott, és az első hetem után, én már itthon voltam, amikor ő csinált ott egy műszakot és egy kollégája lelkesen mesélte a hírt, van új nővér, és megjegyezte, a nővérnek szép nagy cickói vannak. Ezt aztán elmesélte nekem, meg azt is, hogy nagyon nevetett rajta, a helyzet iróniáján, mert ő aztán ismeri az én cickóimat, hehehehe, a cickóim is ismerik Károlyt.

Vele amúgy nagyon jól megvagyunk, most, hogy itthon vagyok, nagyon hiányzunk egymásnak, minden nap beszélünk. Tudja, hogy nélküle már a hazajövetelemet tervezném, ahogy tkp. tettem is, korábban, de mivel ő van, meghallgat, tanácsot ad (valami félelmetes módon egyforma mód jár az agya Apáéval, és Apa nálam az alfa és az omega), felvidít, így ki tudom bírni, mert már nem vagyok egyedül. Mielőtt eljöttem, annyit voltunk együtt, amennyit csak tudtunk, és bár 6 hete még a haverjaival és piálással kívánta tölteni a 28-ik születésnapját, a jeles napon ehelyett velem volt, és nem rúgtunk be, egészen mást csináltunk. Sajnos sokat dolgozik, ez még nem baj, de keveset pihen és én aggódom miatta, mert elég gyakran még otthon sem tud aludni, a lakótársa zajongása miatt, aki történetesen Richard, és akihez, ha ez így folytatódik, még lesz egy-két keresetlen szavam... Nagyon szeretném, ha ősszel el tudna menni az anyukájához látogatóba, Ghánába. Érdekes módon egy rakás magyar ember, pl. a nagyszüleim, de még kultúrantropológus barátnőm is döbbenettel és idegenkedéssel fogadta, hogy ő nem fehér, szerencsére a szűk családom nem akad fenn ezen, és Willy Wonka email-jére is emlékszem még a kezdeti időkből, amikor elküldtem a fényképét, megmutatni, és a madmazell szerint „well done.” Én kurva boldog vagyok vele, így a döbbenőknek le lehet kopni a színskáláról. És hogy tovább borzoljam az idegeket, már most közlöm, (és ezt Károly is tudja) ha esetleg egyszer gyerekünk lenne, ragaszkodom hozzá, hogy a gyermeknek anyanyelve mellett apanyelve is legyen. Ráadásul ebből mindjárt kettő, mert Károlynak is kettő van: az afrikaans (az apai ágon) és a ghánai (az anyain). Persze a sarj fog tudni majd angolul, is, Károly beszél hollandul is, így azt is, meg egy kis franciát, norvégot, egy csipetke latint, a francia mellé, és még nem lesz 3 éves, de már zseni...No jó, ez még csak álom... mert néha azon rettegek, hogy egyáltalán lehet-e gyerekem, eddig még nem próbáltam, így nem tudom, minden rendben van-e odabenn, és bár alapjáraton nem zavar a korom, (idén 30!), de nem leszek fiatalabb biológiailag.

Hát most ennyi, egy hete itthon vagyok, van még egy másik hetem, aztán megyek vissza, de már Károlyhoz.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.