Megvettük a ruhát Károllyal az Oxford Street-en, uuááá, és csak 38 pénz volt, aztán lett cipőm is máma, már épp feladtam a reményt Kingstonban, és kétségbeesett sms-t küldtem Károlynak, amikor végre rábukkantam egy megfelelőre. De hát ha már új izé, akkor új fuksz is…

Tegnap Károlyt anyukája arról faggatta telefonon, iszom-é, bagózom-é, mivel nem, így az első fordulón valszeg átjutottam. Károly szerint a papáját meg az érdekelné, milyen kvalifikációval rendelkszem, istenem, most milyen jól jön a master fokozat töriből, meg az a három…

Hát akkor, szóval, na. Az elmúlt két hétben annyit dolgoztam, hogy a belem lógott, de hát ebből lesz majd a nagy pénz, amit rögtön el is költhetünk számlákra.   Megjött a látogatók miatt vett, ággyá alakítható kanapé is, csak össze kéne rakni. Károllyal kislányt…