Megvettük a ruhát Károllyal az Oxford Street-en, uuááá, és csak 38 pénz volt, aztán lett cipőm is máma, már épp feladtam a reményt Kingstonban, és kétségbeesett sms-t küldtem Károlynak, amikor végre rábukkantam egy megfelelőre. De hát ha már új izé, akkor új fuksz is kellene, szóval, cipe 35 rénes angol font, plusz 18 a smukkra, az egész wedding gear kijött 100 font alatt, hah. Ua. kicsit így is sokallom, olyasmire, amit az életben kb 1x fogok viselni. A Converse tornacipőm (még sose volt Converse-em, de hát gazdag lány volnék, vagy mi a szösz) 37 fontért sokkal ésszerűbb befektetésnek tűnik. Amúgy ezt se vettem volna, ha Károly rá nem beszél a skinny jeans viselésre (szentül hiszem, hogy úgy nézek ki ebben a típusban, mint két hurkapálcára tűzött krumpli, pedig még most is csak 48 kg vagyok, és a létező legkisebb felnőtt női méret lett rám igazán skinny, de hiszek Károlynak, hogy nem, ui. kezdem azt hinni, a saját percepciómmal van a gond.) Amúgy ha már a márkáknál tartunk, a farmer Uniqlo, jaj, japán brand, egyem a szivit. Viszont a gatya hülyén néz ki az összes kinti cipőmmel, ezért kellett a Converse.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.