Hát akkor, szóval, na.

Az elmúlt két hétben annyit dolgoztam, hogy a belem lógott, de hát ebből lesz majd a nagy pénz, amit rögtön el is költhetünk számlákra.  

Megjött a látogatók miatt vett, ággyá alakítható kanapé is, csak össze kéne rakni.

Károllyal kislányt szeretnénk, de ahhoz kéne az is, hogy egyszerre legyünk szabadnaposak, mert hát ugye a gólya nem segít. Bár ez amúgy távlati terv, először egy közös kirándulással is beérnénk.

A munkahely legnagyobb izgalma, egy rémálom vén buzi (ez most nem vicc, tényleg az), aki annyira demens, hogy a mondatai random egymás mellé tett szavak, a legegyszerűbb hozzá intézett mondatot sem képes felfogni. Csak arra futja a tudományából, hogy minél több „p” betűs szót használhasson, mert úgy jól lehet köpködni. Még ez sem lenne baj, ha nem lenne egy agresszív állat, egy pelenka kicseréléséhez hárman kellünk, hogy lefogjuk. Megőrülünk tőle. Viszont szép nagy fülei vannak, amik viccesen löffögnek, amikor a kohézió nélküli p betűs szavakat fröcsögi felénk. 

Kárpótlásként a vonaton megfigyelhettem az emberi faj udvarlási szokásait. Ilyen kamaszka amerikai akcentussal beszélő emberkék, tök vicces. Első nap a kislány (volt benne egy vonóval valami ázsiai génből) még a saját viszonzatlan szerelmének történetével szórakoztatta a kisfiút (igen érzékeny külső: szőke krisztusi hajzat, és szőke szakáll, jajj, egyem a csepp faszát, ahogy azt még magyarföldön egy cigányasszony mondta, hehehe). Egyben kiderült, a kislánynak halovány fogalma sincs a mértékegységekről, melyek a konyhában szükségeltethetnek (nagy rokonszenvet éreztem ekkor). A srác viszont teljesen meg volt döbbenve. Ez mondjuk nem zavarta abban, hogy a következő reggel, már aszfaltolvasztó szerelmetes pillantásokat vessen a leányzóra és különféle elektronyos cuccait mutogassa, incl. smartphone és e-book reader. A szövőmadár jutott eszembe, meg az, az isten mindenkinek teremtett párt. 

Még mindig nem tudom, miben fogok fellépni az esküvőn, mint tanú, csak a cipő van meg, láttam rengeteg ruhát, persze a legcukibb volt potom 325 font, ennyiből kábé az esküvő kijönne, de a dizájner torta mindenképp olcsóbb lesz, szóval vmi másban fogok megjelenni.

Holnapra terveztük a ruha beszerzését Károllyal, de ehelyett vízumért fogunk koslatni Londonban. Felmerült, kár hogy ez nem Vegas, és Gretna is messze van, mert ha házasok volnánk, könnyebben bejuthatna Mo.-ra, komolyan, az a bolhafészek ország többet faszol, mint az USA.

Szóval lehet, hogy végül én ilyen hippi jelleggel, farmerban fogok feszíteni a pulpituson. Mackó, ne gyűlölj, most vettem meg az arts and crafts magazinjaidat.  

Tegnap voltunk moziban, Marhapásztorok az űrlények ellen, még csak 30 perce ment a film, amikor, közvetlenül egy repülő bizbasz  filmbéli lelövése után halk, ám ütemes pittyegés hallatszódott. Mindenki azt hitte, a filmből jön, de ekkor bejött egy ember és mindenkit kizavart a teremből, mert hogy tűzriadó van. 20 perc semmi után visszatértünk helyeinkre és befejeztük a filmet.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.