Károlynak meggyőződése, hogy magányos vagyok és barátokra, mit több, magyar barátokra van szükségem. Ezt honnan a farkamból veszi?

Milliószor elugattam, hogy ha magyarokkal akarnék lenni, akkor 1, otthon maradtam volna, 2, már jelenleg is tartanám a kapcsolatot velük, mert itt is van annyi, mint a szar. Az, hogy mégsem teszem, csak jelent valamit, nem?

De hát nem lehet megértetni vele, így tegnap meg kellett ismerkednem egy erős harmincas magyar nővel, K. egy kollégájával, pusztán azért, mert ő is magyar és ez a nő feszt meg akart ismerni engem (beteg elme, én mondom, egyszer már sikerült kibekkelni a dolgot, de most nem). Most meg már a telefonszámom akarja, merthogy olyan kurva szimpatikus voltam, Lószart. K. meg nem érti, miért nem akarok közelebbi ismeretségbe kerülni... mer' hogy új barátok meg minden, szart, komolyan. Hogy elmehetnénk shoppingolni (jaj) meg így összejönni... (na ez az, amit végképp nem csinálok, a családlátogatás, mert migrént kapok az erőltetett jópofizástól.)

Egy férjezett, kétgyerekes magyar nő és én közöttem zéró a korreláció, mi a francról tudnánk beszélgetni, ha? Erre mondta K., hogy de hát tegnap is milyen jól elbeszélgettünk, én meg a tyúk. Erre mondtam, hogy szivi, tettetésről még nem hallottál, ugye? És amúgy is, miről volt szó: mit dolgozol itt, hogy kerültél ide, mi voltál otthon? Bullshit, bődületesen unalmas témák... De K. csak nyomja, hogy meg kell ismerni egymást, hátha kiderül, van közös érdeklődés... na persze, itt dolgozó magyarokban ájult tisztelet a középkori katedrálisépítészet iránt? Majd ha az Osztapenko lépést vált.

De jó lenne pofátlannak lenni és megmondani, hogy semmi körülmények között nem adható meg a számom, mert akkor lássak magyart itt kint, amikor a hátam közepét. Ezt egyszer meg is mondtam Károlynak, hogy ki nem állhatom a fajtám idekint, mert a többség még otthon is tuskó, de nem érti, nem és nem.

Megint megkérdeztem, mivel most már az életvitelemben is változtatásokat kíván eszközölni, hogy én vagyok-e a megfelelő barátnő? Mire persze a válasz: igen. Miért? Mert én pont más vagyok, mint ő. Bazz, tehát, 1, én valami cirkuszi látványosság volnék, a számára fura életvitelemmel? 2, majd mutatok én neked másságot... elmegyek a melegházba a lengyel meg orosz leszbikusokhoz, összeállok valamelyikkel, azt lehet nézni, mennyire más vagyok. Bah!

De egy biztos, én nekem magyar barátokra itt semmilyen körülmények között nincs szükségem, ha ég-föld összeszakad, akkor sem.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.