Nagyanyám a hírre, hogy Károly még mindig és egyre inkább fontos része az életemnek, mi több, bűnben (értsd: papírok nélkül) még együtt is akarunk élni, kifejtette, hogy ő utálja az afrikaiakat, és mivel én az apám kreatúrája vagyok, ti. nevelésügyileg, így ő meg elismerte maga előtt is, hangosan, tanú előtt, hogy ő meg apám személyében egy lekvárt nevelt fel.

Brávó, nagyi! Csak mint a Titanic, minden eddiginél mélyebbre süllyedünk!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.