Na, azt még nem meséltem, hogy még régebben voltam Portchester-ben, és ott beugrottam a helyi kópba (ti. itt is van egy co-operative név alatt futó ábécé lánc), ahol is lebzselt egy munkaerő, egy fiatalember, aki olyan buzi volt, hogy kezében megfőtt a tojás, ámbár ez nem lett volna baj, de szemmel láthatóan szenvedélyesen vonzódott a „fake tan” intézményéhez, mert természetellenes narancssárga színt volt öltve az ő bőre; nah én meg a kedvenc, őszi színekben pompázó sálamat viseltem, és akkor ő megdicsérte, hogy milyen szép az én sálam, én meg mondtam, hogy jaj, köszike…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.