Elgondolkodik az ember lánya, hogy jó ötlet-e 30 évesen elkezdeni együtt élni valakivel? Miután 18 éves korom óta elég sokat éltem egyedül, nem teljes izolációban, de legalább ha betettem az ajtót magam mögött, a világ kívül maradt. Utálok albérlő lenni, meg társbérlő, de ebben az országban másra csak lottó ötös ill. bankrablás esetén nyílna lehetőség...

És akkor most költöznénk össze Károllyal (in progress), és ami itt most lényeges különbség a korábbiakhoz képest, hogy itt nem lesz olyan, hogy ha a szobámban tartózkodom, akkor a világ paff, ki van zárva és hurrá...
Őt hogy zárjam ki?

Ugye felmerül mingyá' a kérdés, hogy miért is kéne?

Hát.

Több hete pakolok... Ő az utolsó percben fogott hozzá, majd bejelentette, hogy többet haladt, mint én a megelőző hetek alatt.

Amikor egy csomó cuccom már ott volt, és ő még csak egy dolgot hozott, át, azt a kibaszott tévét, megkérdezte, amikor amúgy a belem lógott (tudni kell, hogy a munkahelyen óriási cirkuszok vannak és túlhajszolt vagyok, közben otthon pakolok), akkor megkérdezte, hogy nem kezdenék-e kipakolni, majd ő neki állt tévét nézni....

A bútoraim szétszedését és elszállítását, én barom ráhagytam, mert ragaszkodott hozzá, hogy minek fizetni fuvarért, majd őneki vmi haverja. Na, ez, ez csúcs.

Ők ilyen afrikai időfelfogásban dolgoznak, ami olyan mint a magyar cigányé (ez nem rasszizmus, hanem antropológia, majd mingyár' megmutatom): ciklikus. Ez azt jelenti, hogy a ma ugyanolyan, mint a tegnap volt és a holnap is olyan lesz, minek sietni, tervezni, parázni. Ezzel szemben a modern nyugati ember (nyilván szerénységem) időfelfogása lineáris, azaz nem, a napok nem ugyanolyanok, tervezni, intézni kell, nem lehet folyton halogatni, még ha az oly vonzó is...

Hát most ez a két felfogás küzd egymással. Most is tízperc alatt, amikor a menetrendről faggattam, hogy mit- hogyan- mikor, tíz verziót és kombinácót említett.

Aztán, mondta, a lakbeszennyezői, izé, nem, a lakberendezői tevékenységet rám bízza. Ehhez képest eddig csak az összes felvetésemet torpedózta meg. Akkor minek ötleteljek...? Mondtam is neki, hogy kész, innentől ezt leszarom.

Közben kétszer is felvetette, hogy mivel ő már az új helyen alszik, faszom tudja miért, menjek és én is, én meg mondtam, nem, pl. ma is, mert holnap éjszakai műszakom lesz, nehéz, ő meg horkol éjjelente, és kitúr az ágy szélére, szóval, kösz, amig van saját ágyam és csendem, addig nem. Ha nem tetszik és nem örül neki, akkor is.

Öregszem, önző és individualista vagyok, mások hülyeségeire nincs időm, kedvem, energiám. Ezzé lettem, kész. Nem kérek bocsánatot. Majd meglátjuk, hogy alakul az egész.

By the way, nyilván azt akarja, hogy főzzek majd. Lófaszt. És miért? Egyszer voltam nála egy hetet, ő dolgozott, én otthon főztem. Mi lett az eredmény? A, hazajött, de nem volt éhes, mert munkában már evett, B, haza se jött, mert beugrott éjszakai műszakra, C, amit főztem, nem volt olyan fűszeres, mint az afrikai konyha. Anyád picsája.

Az illetékest kérdem, nővel könnyebb-é? Vagy nem és akkor nincs hová menekülni, csak "szinglinek" maradni?

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.