Előre szólok, zagyvalék lesz.

Eredetileg csak a Ladytron új albumáról (Velocifero) akartam írni, de Ladytronról nem lehet úgy írni, hogy ne említsem az Ergo Proxy-t. Nekem menthetetlenül összefonódott a kettő (annak ellenére, hogy közöttük logikailag semmiféle közös pont nincs), mivel a szakdolgozatom (egy meglehetősen ezoterikus gazdaságtörténeti fejtegetés) komponálása közben vagy EP-t néztem vagy Ladytront hallgattam. Az anime meglehetősen dark, posztapokaliptikus, posztindusztrialista világához tökéletesen passzolt a zene.

A Velocifero jó album. De -mert mindig van egy "de"- sokkal líraibb, mint a korábbi Light and Magic vagy Witching Hour számai, és itt elég csak a Beauty-2, Evil, Flicking Your Switch c. műremekekre gondolnunk. Hiányzik belőle valami nyers, analóg indusztrialitás. A dalszövegek viszont mind remekül sikerültek. És itt engettessék meg nekem egy kis off-olás:

Köszönet angoltanáraimnak, amiért megvetették az alapokat. És köszönet az egyetemi éveknek meg az azóta már lecsengett animániámnak, hogy végre a számonkérés stressze nélkül rávettek arra, ha már van, hát használjam is a nyelvtudást -mert e nélkül a szöveg nem jelentene semmit, pedig egyre inkább ezen van a hangsúly; és annyi rajzfilmet se néztem volna meg angol felirattal vagy hanggal. Off vége.

Az Ergo Proxy egy fura anime. Én személy szerint szeretem, miközben tisztában vagyok minden hibájával és gyengeségével, amit szépen össze is szednek egy másik blogon (AnimeComment). Elég ide egyetlen pazar mondat abból az elemzésből: 

"Mert ahogy a sorozat halad, fokozatosan előtör a modern művész az alkotókból, beleszarnak a zongorádba, és megkérnek hogy játssz rajta valamit - a néző meg csak ül, és nem tudja, hogy most csak ő maradt le a vicc poénjáról vagy egyszerűen tényleg ennyire rossz volt."

Tökéletesen igazuk van, meglehetősen zavaros a sztori. Én azonban nem a fősodor miatt szeretem, ahogy sok más művet sem kizárólag aktuális témája avatott kedvencemmé. Az egyik, ami nekem, javíthatatlan romantikusnak nagyon tetszik, az a Vincent által előadott veszkődés Re-l iránti érzelmeitől vezérelve, és ahogy Re-l (ő amúgy nő, ha valakinek kétségei támadtak volna) nem igazán tud ezekkel az érzelmekkel mit kezdeni. A másik pedig az örök miért?/hogyan? Ami engem izgat, az nincs benne csak nyomokban, utalásokban: mi történt a múltban, amitől ilyen lett Vincent, Re-l és Pino világa? Katartikus könyvélményem (természetesen mi más lenne, ha nem A Gyűrűk Ura) esetében is, mire a végére értem, már nem a Gyűrű körüli hisztéria és mizéria foglalkoztatott, hanem sokkal inkább a versbetétekben és a harmadik kötet felét elfoglaló appendixben felsejlő múlt és annak történései. -Azt hiszem, ez nálam már akkor is szakmai ártalom volt. :))) Az alapsztorinál sokkal izgalmasabbnak ígérkezett az eredettörténet, a genezis. (Itt az volt a szerencsém, hogy az író szeretett írni és sikerült választ kapnom a kérdéseimre, pl. hogy miből lettek az orkok? -génmanipulált tündékből.) Persze az Ergo Proxy sem fogott ki rajtam teljesen, azért vagyok kutató, hogy kutassak. Addig túrtam a netet, amíg a legfontosabb alapkérdésekre sikerült valamiféle választ találni. És annak ellenére, hogy ha sci-fi-nek tekintjük, akkor talán több benne a "fi", mint a "sci", mégis egy súlyos, ami még fontosabb, egy nagyon is lehetséges jövőbeni környezeti katasztrófáról regél az, amit találtam.

Nem vagyok egy militáns környezetvédő, környezettudatosságban is van még hova fejlődnöm, mert lehet fikciónak jó az EP világa, de élni - na azt azért nem szeretnék benne

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.