Elv, hogy ebéd előtt egzisztencializmusról nem beszélünk, de most már délután van.

Nem minden nap esik meg az emberrel, hogy az interneten száguldva szembe jön vele saját maga. "Azt látják rajtam, hogy nem akarom, hogy közel jöjjenek. Pedig francokat. Csak egyszerűen rettegek az oda vezető úttól" - ahogy egy kedves barát fogalmazott, a legigazabb mondat a világon.

Nyilván nem állok egyedül a világtörténelemben a probélmámmal, de most már neve is van a gyereknek. Ettől nem lett jobb vagy könnyebb, sőt hatásos küzdelmet sem kívánok folytatni egyelőre, mivel a probléma kiküszöbölése egyenlő lenne a saját magam felülírásával.  Ti. a gondjaim annyira az enyémek, hogy részét képezik a személyiségnek.

Most pedig hallgassunk egy kis zenét Svédországból.

Deathstars: Syndrome

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.