Anyám anyjának anyja kemény asszony volt. Végig élt két világháborút, forradalmakat és rendszereket, de csak 87 éves korában mondta először, hogy öregnek érzi magát. (92 évesen halt meg.) Kemény asszony volt. Ő volt az, aki, mivel hírét vette, hogy a vidéki rokonság szükségét látja, felült az utolsó vonatra, ami elindult a városból, mielőtt az ostromgyűrű bezárult volna. Az nem zavarta, hogy az ostromlott városban hagyja egyszem 17 éves lányát. A vonat a városhatárig jutott, onnan visszafordították, így ő is a pincében várta ki a vész elvonultát. Azon kevesek egyike volt, aki még életében reinkarnálódott. Bennem. Méltó örökösének tartom magam, mivel mikor anyám felébredt az altatásból és meglátott engem, a pár órás újszülöttet, az egyetlen, ami eszébe jutott az volt: minden ősöm közül pont úgy nézek ki, mint dédanyám. Állítólag még fityiszt is mutattam, hogy ezt neked világ! Így indult hát földi pályafutásom.

Álljon itt dédanyám életbölcseletének csúcspontja:

"Aki benéz a csudánkra, kódus töke a markába."

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.