Pakolás minimális hisztivel-ez jó.
Elindulás vasárnap, elfogadható forgalom, csak Ljubljana előtt lángol valami a szembe sávon, de nem tudni mi, mert takarják a bokrok.
Megérkezés délután kettőkor, dög meleg van. Tesómék még sehol, mert a GPS megvezette őket a folyamatosan épülő szlovén autópályák miatt. 3 órás késéssel érkeznek meg, engem visznek a szállásunkra: pöpec diákszálló, tesóm 2 éve volt itt. A horvátul perfekt egyik fickó foglalta email-ben a szállást. Odaérünk, gyors bemutatkozás. Kiderül, helyünk nincs, tele a szálló Down-kórosokkal, azoknak jár az 5 csillagos ellátás, nekünk a Koperben levő diákizében lesz a helyünk. Jó. Indulás. Érkezés. Becsekkolás. Katasztrófa. Mint a legszebb KGST időkben: parkoló csak 5 euró/napért van, lepukkant proli panelépület, ukrán koli hangulat és dizájn, húgyszagú mosdók, penészes falak, cigiszagú szobák, zéró kilátás, de ha mégis, akkor a koperi ipari kikötőt látod. Strand nincs. A többiek szó szerint sokkot kaptak, mint Neo a Mátrixban: Ez nem lehet a valóság, ez nem lehet a valóság; könycsepp a szemekben, felettünk a sűrű levegőben lebeg a kérdés: ki baszta el, vagy átvertek minket, mint szart a palánkon? Végre valami jó: jön a hír, vannnak szobák, medencés domboldali hotelben. Csak el innen, az árak is jók. Csekkolnánk ki, recepciós kiscsaj sehol, nem baj, így a jobb, kulcsokat leteszzük és nem törődve a következményekkel elporzunk vissza Portorozba. Szálló. Medence, jacuzzi, reggeli ingyen, étterem, légkondi, ingyen parking. Az élet császárai vagyunk. Teraszról látszik a tenger és Horvátország.
Iszonyúan fáradtak vagyunk, 10 óra alvás majd hétfőn egész nap a tengerpart strandján. Esténként éttermi dorbéz, én tintahalat zabálok 2 napig, nem lehet megunni.
Azok a hímneműek, akik nő nélkül jöttek, rámszállnak, folyton hívnak, ide menjek velük, oda menjek velük, az összes fogyasztásom  (fagyi és ásványvíz, még jó, h. csak 1-1 eurókba vannak max.) ők állják-ég is a pofámról  a bőr, ehhez nem vagyok hozzászokva, pláne nem nős pasasoktól. Mi hárman fekszünk legkésőbb,  mert az uraknak pofázni van kedvük. De hamar kiderül, amit tkp. nem sejtettem, h. annyira egy rakás szerencsétlenség vagyok, hogy ez a vadidegeneknek is rögtön feltűnik, ui. a két ifiúr hamar átmegy Dr Freud-ba és rajtam végzik a mélyfúrást. Ott kezdik, hogy egyikük szerint "relatíve szép" lány vagyok, mér' nem keresek magamnak vkit?! Ezután felváltva felmondták anyáék teljes, a témába vágó szövegkönyvét, rólam, az életről és a párkapcsolatokról. A relatíve szép lány résznél még a gúnyos nevetéstől akartam leesni a 2. emeleti teraszról, a kioktatásnál, már inkább direkt ugrottam volna. Ugyannakor nem tudom, miféle nőik voltak/vannak, mert amikor jött egy vihar este és benyomta az ablakukat a szél, és befolyt a víz hozzájuk, én szó nélkül elkezdtem feltörölni, és eme segítőkészség teljesen, de teljesen megdöbbentette őket. Egyik rögtön közölte, ha ilyen házias vagyok, elvesz feleségül, erre mondtam én, hogy a saját sírodat ásod haver.
Kedd. Szeles idő, közel Trieszt, menjünk. Én a fiúk kocsijában utazok, lesek ki az ablakon- krva szép a táj- nem szólok egy kukkot se, mert nincs mondanivalóm. Bazz, tudod mi lett az eredmény? Amit vártam: most az volt a baj, túl csendes vagyok!!! Más férfiaknak az volt a baja eddig, túl sokat pofázok. A franc tud a kedvükre tenni! De már nem is akarok. Már úgyis elkönyveltek valami fura, nőként kinéző lénynek (az is érthetetlen volt, hogy én úgy szórakozok, hogy olvasok!). Trieszt szép, de az olaszok kibaszott szarul vezetnek, erőszakosak, pofátlanok, indexet nem ismerik, stb. Halálfélelmem van, de túléljük. Újra szálló, kipróbáljuk a medencét. Jacuzziban vért izzadok, hogy a picsányi helyen ne érjek senkihez a víz alatt, nem mindig sikerül, bár ők láthatólag nem bánják, én igen. Miután a fiataluraknak furcsa, hogy egyáltalán nem iszom alkoholt, fogadás köttetik: rá tudnak-e venni 3 cent vodkára. Lássuk! Megiszom, vacsora után tele gyomorra nem jelentős a hatás. Csak a Jézus Krisztus Szupersztárból adtam elő egy részletet. De a fiúk boldogok. Éjjel fél egykor nagy nehezen meggyőzne, egyszer az életben legyek spontán, menjünk le az üres medencébe, tutti jó a víz, fürödjünk. Vonakodásom látva megígérik, nem erőszakolnak meg. Kösz, rögtön nyugodtabb lettem. Hát igen, a víz hidegebb, mint a jegesmedve csókja, mondom, fiúk, én itt kiszállok. Jó. Átöltözés, vissza a szobájukba pofázás kettőig. Dr Freud újra rendel.
Amelyikük nős, arra a kérdésemre, szokott-e így a távollét ideje alatt otthonlévő aszzonkájára gondolni, közli, azért mert valaki házas, nem azt jelenti, hogy folyton a távollévő párjára gondol. Puff neki! Adtunk egy nagy pofont a romantikának. Akkor minek propagálják nekem a szerelem-párkapcsolat témát? De ezt már meg se mertem kérdezni, meg kedvem se volt. Szerda este még elgyalogoltunk Piran nevű városkába, 45 perc és gyenge 3 km volt, tangapapucsban, azt hittem meghalok, de visszafelé 5 perc alatt hazabuszoztunk.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.