És egy feminista védi őket, történetesen én.

Egy zsebkendőt telesírtam a szánalom könnyeivel, amikor ma megláttam a virágboltoknál hideg verejtékben fürdő, elkínzott arcú férfiak tömegeit. Nőnap. Csak a támadási felületet és a cirkuszok számát növeli mindkét fél számára.

Lányok, meg kéne már tanulni, a férfiakba alapjáraton kevés romantika szorult. Persze voltak romantikus férfiak, számosan, és alkottak maradandót különféle művészeti ágakban. Most is vannak hihetetlenül romantikus férfiak, de ha velük akarunk találkozni, el kell menni egy buz, izé, melegbárba. A többiek, nos...

Mindent és mindenkit a maga helyén kell kezelni. Akinek van barátja/férje, az a mai világban örüljön annak, hogy egyáltalán van mellette valaki, ha kiég a villanykörte, csöpög a csap, össze kell szerelni az új ágyat/számítógépet; vagy csak egy nehéz nap után ott van vele és a jelenlétével bizonyítja, hogy egy fáradtságtól önmagából kifordult nő is kellhet valakinek! Ne akarjunk virágcsokrot erőltetni a férfiak kezébe, ha oda jobban illik a csavarhúzó és a kerti slag! Ha virágot akarunk, vegyünk magunknak, ha szerelmes szavakat, olvassunk verseskötetet! Ne legyünk már önzők és szipogó hormongombócok!

*copyright by R. Merle, de úgy illet ide ez a cím ;)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.