Hét éve kb. ilyenkor elmentem 10 napra külhonba. Olcsón. Na olyan is lett.

Odafelé flottul ment minden, csak a nyugati határon (a pontos hely ismeretlen, mert rohadt setét volt) rossz sávba álltunk, a román buszok mögé, és náluk még mindenki segglyukába is belenéztek a határőrök, így rengeteg időt töltöttünk el a buszban dekkolva. Ekkor néztük meg először a Zorró álarcát.

Teutonföldön virradt ránk legközelebb, és roppant kényelmetlenül érintett, hogy mindenfelé friss árvíz nyomai látszottak. Elhúztunk Nürnberg, Koblenz és más neves náci helyek mellet, szigorúan az autópályán, és mintegy öt percre láthattuk a frankfurti repteret.

Ekkor már érett a trombózis mindannyiunk lábában. Újabb éjszaka a buszban és Zorró.

Francföld. Nyálkás idő, köd, senki nem tudja hol vagyunk, talán az Ardennek. Mintha rémálomban utaznánk. Hogy megnyugodjunk, megnéztük a Zorró álarcát.

Egyre szürreálisabb az út. Normandia földjén robogva végig azt hallgatom, hogy a mögöttünk ülő hangosan felolvas az Amerikai Psycho c. könyvből. A zaftosabb részeket. Ellencsapásként gyorsan levetítik a Mátrixot kétszer, a Hollót háromszor. Levezető gyakorlatként pedig a Schindler listáját. Van, aki alatt kitörik a szék háttámlája, ő ettől kezdve fekve utazik, de legalább nem látja, ahogy újra beteszik a videóba a Zorrót.

Váratlanul kiérünk a felhősáv alól, süt a nap. Ile de France régióba érkeztünk.

Folyt. köv.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.