Egész héten nem esik a környéken, kivéve amikor szoros időben elindulok a Délibe, de akkor leszakad az ég, még csak a két percre lévő buszmegállót sem érem el, szarrá ázok.

Szinte hihetetlen, hogy elérem a vonatot, de hely már nincs (pusztuljanak a nyári fesztiválokra igyekvő szaros kis egyetemisták!) Nem baj, potom két óra, állva kibírom. Kibírnám, ha nem jönne egy mammer a nyuggereknek alanyi jogon járó, államilag biztosított kis kerekes szatyrával. Sehol máshol nem képes megállni, mint mögöttem, nehogy mozdulni bírjak, ráadásul folyton a lábamra és a táskámra tolja a szutykos szatyrát, hogy ott dögölne meg, de persze ha szóvá tenném, még neki állna feljebb; másfél óra zötyögés után közli is egy elvtársnőjével: neki nyugdíjas kedvezménye van, járna is a hely, hogyhogy még sincs? Ó baszod, statárium járna neked, nem kedvezmény!

A nemdohányzó szakaszon állok, de azért Kelenföld magasságában jön két egyetemista picsa, hogy zavarna-é minket, ha itt mellettünk bagóznának a nyitott ablaknál? Mondom, hogy igen és mutatom az ikont, hogy nemdohányzó szakasz, morognak még valamit arról, hogy pont itt ér véget valami, én meg arra gondolok, hogy az életed fog itt véget érni, ha nem kotródsz vissza a dohányzó szakaszra! De elmennek. (Jegyzem meg, dobozból isszák a sört, ami nő esetében, hát...) (És igen: halj meg rövid időn belül kissejtes tüdőrákban, a létező összes áttéttel, fájdalmocsillapító nélkül!)

Driven by a strange desire: Érdekes, hogy a vonat zsúfoltságának mértékével exponenciálisan nő azoknak az ülőhellyel rendelkezőknek száma, akik minden földi halandó számára ismeretlen okból és céllal elkezdenek ide-oda mászkálni a folyosókon, ahol a szerencsétlen páriák amúgy már dupla sorban állnak. Megfigyeltem: büfékocsi nincs, wc az ellenkező irányban... akkor meg mi a fasz...?

45 kilósan, ha lendületből nekifutok se bírom kinyitni azt a baszott páncélajtót, ami a vonatnak van, szerencsére mások segítenek, így le tudok szállni Széplakon és nem húz el velem a vonat...

Este megtekintem a vizet, sőt csak úgy érintőlegesen ki is próbálnám (kéz beledugása), biztatnak, menjek csak, még odavetem nekik, hogy (mivel csúszós a lépcső) valszeg bele fogok esni, majd úgy is teszek. Megérkeztem.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.