Az jutott eszembe, hogy en meg soha nem dobtam senkit.

Volt 3, igen 3 darab ficko, az egyikkel soha nem akartam jarni, ezert meg mielott barmi lett volna, elfojtottam a dolgot, megsporolva ezzel mindkettonknek sokmindent. Aztan masodik ovodas modon akarta felhivni magara a figyelmet, ertsd: mindig bantott (egyszer fizikalisan is: a konyvtar alagsori oltozojeben a seggemre vert, mert szerinte rossz voltam, azt hittem, ott helyben olom meg), pedig mar akkor reg tul volt a harmincon. Amugy en ra se jottem, hogy ez az ovis modszer mire kene neki, annyira nem erdekelt szegeny, szoval itt is az volt, hogy el se kezdodott a kapcsolat, nem hogy veget ert volna.

Es a harmadik. Ez sotet folt a lelkemen, a nevet sem szeretem kiejteni. En vadasztam le, mert kivancsi voltam, nekem sikerul-e vadaszni. De aztan rajottem hogy nem o az igazi. De szerencsem volt, mert egyszer nem tettem meg valami trivialisat es aztan nem pitiztem a bocsanataert es ezert aztan egy korrekt sms-ben o zarta le a dolgot. Boldog voltam, mert vege volt es nem sertettem meg, raadasul az o kezeben hagytam a dontest a lezarashoz. Ettol persze meg gondolhatott rolam csunyakat, de vita es hiszti nem volt.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.