Mivel én vagyok a specialist nurse, ezért az összes problémás beteg mellé engem neveznek ki main carer -in- charge-nak. Persze hatalmas az erkölcsi elismerés, de meleg baráti kézfogáson kívül más módon nem nagyon kívánják honorálni. Ha hinnék istenben, elintézném azzal, hogy majd a végső számadáskor ezt is bekönyvelik, de mivel nem hiszek, így megy az egész a francba. Erkölccsel tele a padlásom, de erkölccsel még nem lakott jól senki és nem utaztunk el belőle sehova. /Talán ha belehánynám a szélbe azt a kurva sok erkölcsi elismerést, akkor igen, mivel tudom, hogy otthoni fatoronyos falumban az egy kurva erkölcseivel rendelkező nőnemű véglényt (azt, akinek az összes keresztneve megegyezik az enyéimmel), a stricije Egyiptomban és Dubaiban nyaraltatta, én meg soha sehova nem jutottam és nem is fogok./

Állítólag, ha kivárom, megtérülnek dolgok. És mégis hova várjak??? Pillanatokon belül harminc vagyok és nincs semmim, csak erkölcsi elismerésem. Szentté még avathatnak.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.