Voltak ám szép napjaim az urológián is, óh, de mennyire!

Azóta 10 méterről ellenszélben felismerem a körülmetélt farkakat.

Továbbá ott meg volt egy fiatalabb orvos, hát ugye..., na. Vele meg úgy volt, hogy egyszer odacsuktam a kezem a szekrénnyel, kellemetlen volt, de semmi extra, de 15 perccel később az egyik üres kórteremben csak úgy elájultam, először a falat, aztán egy ágyat lefejelve. Őt hívták hozzám, hogy nézze meg, megmaradok-e. Attól kezdve, miután megesküdtem a próféta szakállára, hogy bírom a vért, folyton engem vitt vizitelni, meg szakrendelni. Mondom, soha annyi hereberézést...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.