Ha csontig lehántjuk a blablát, akkor kiderül, hogy

• az egyetemes filozófiatörténet nem más, mint ezer éveken át való csámcsogása annak a kérdésnek, valóság-e az amit felfogunk, vagy csak annak személyes szűrt változata. Tökkelütött hülyék, naná, hogy a vágott változat az, és az igazi valóságot soha nem fogjuk megismerni.
• manapság a nők és férfiak (úgy 1968-tól fölfelé) azért képtelenek a, egymásra találni, ill. b, megmaradni egymás mellett, mert a fejükben kis listák vannak, hogy ezt és ezt keresem a másikban, és amikor találkoznak egymással, akkor fejben elkezdik kitikkelni, hogy ez megvan, ez is megvan, de jaj ez meg hiányzik és amikor a hiány eléri a kritikus tömeget, akkor bamm! lapátra kerül a másik. Kár, ugye, milyen kár, hogy ez a valóság Sz-tipusú (sz, mint szívás) változata, nem pedig az M, mint mechanikus, mert akkor lehetne összerakni egy partnert, úgy hardvert, mint szoftvert, hahaha, tiszta Stepfordi feleségek, sőt lehetne cserélgetni a szoftvert benne, meg frissíeni és bővíteni (a koncessziót nem az Apple kapná, erre figyeljünk), meg lehetne egymással is cserélgetni a hardvert-szoftvert, mint a Lutra album (hiszen ez csak egy gép!), jáháj és nem lenne sírás, hogy az a gazember/hülye kurva, és már megint nem jött össze. De mondom, ez itt az Sz változat. Lehet menni panaszra Sztálinhoz.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.