A héten kétszer is elgondolkodtam, amikor fehér angol nők fekete csecsemőket sétáltattak, hogy ni, nem akadt fehér pasi, vagy vonzó az egzotikum vagy mi?

A középkorban dívott a hiedelem, ha valamire nagyon rácsodálkoztak, akkor abból baj lett pl. ha egy nő túl sok nyulat nézegetett terhesen,  akkor nyulai születtek. Ej, de milyen baromság ez. Ja.

Vasárnap este még nem sejtettem.

Mondhatnám, hogy olyan jó nő vagyok, hogy újabb vadat terítettem le, de ez nem igaz. Ellenben rosszul vagyok.

Az éjszakai műszakba beosztottak között változás történt, így megjelent egy vidám ghánai fiatalember. Tette mindenki a dolgát, aztán az éj közepén nekiláttunk megszabadulni a veszélyes hulladéktól. A liftben még csak "cuki" voltam, amin max. a számat húzom el. Az éjszaka közepén még dumáltunk egy órát, én nagyon gyanútlanul, csak akkor állt belém a görcs, amikor közölte, ő szinte már biztos benne, hogy el fog hívni egyszer valahová. Ilyenkor mindig remélem, hogy a véletlennek köszönhetően soha többet nem látom az illetőt, ill. ahogy a regények írják, in the cold reality of the morning, a férfiak eccerűen revideálják nézeteiket és engem futni hagynak. De nem! Tegnap este már befutott az első sms. 

Istenem, én rájöttem, ha akarnék is férfit, amit jelenleg nem, akkor is, én egy unalmas férfit szeretnék, akivel az izgalom csúcsa, hogy felnézünk olvasott könyveinkből, és odabólintunk egymásnak, és nem energiabomba módra mászkálunk ide-oda, mint a gonosz Jób könyvében.

Egész egyszerűen nincs szükségem férfiakra. Mit tudnak, amit én nem, és mijük van, amire nekem szükségem lenne? Semmi.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.