Mióta visszagyüttem, tépelődöm, és egyre inkább. Íme levelem Willy Wonkához, hogy érteni lehessen:

Hétfőn megyek állásinterjúra, same job, kicsit messzebb, ez az a hely, ahol Károly korábban dolgozott, ő kezdeményezte az egészet, hozott jelentkezési lapot, én meg mondtam, bár vannak fenntartásaim, miért ne,
mert a jelenlegi cég épp csődbe van, én csak azt szeretném, hogy augusztusig kitartson, a többi nem érdekel.
Nem tudom, mert egyrészt én nagyon haza akarok menni, másrészt tudom, hogy otthon nem nagyon van munka, pontosabban olyan, amire én is jó vagyok.
Amúgy épp most telefonáltam másfél órát Károllyal, elsírtam neki, hogy olyan sehogyan se érzem magam itt, de ugye otthon meg semmi és mihez kezdjek magammal. Erre azt mondta, csináljunk gyereket, én meg mondtam, ne kísérts, mert a szavadon foglak, ilyennel ne viccelj, mert... Most elmegyek sírni.

Tudni kell, hogy volt egy alkalom, kb másfél hónapja, amikor elfelejtettem a tetves fogamzásgátlót bevenni, aztán amikor csináltuk, mondtam neki, hogy izé, vigyázzunk, és nem is történt semmi,én meg olyan kurva csalódott voltam, erre most jön ezzel. Olyan ez, mint a kínzás.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.