Mostanában volt évfordulója, aztán feszt megemlékeztek a balsorsos Scott expedícióról. Nekem meg folyton az jár az eszemben, hogy mielőtt az expedíció utolsó tagjai, Scott vezetésével, halálra fagytak álmukban –ezt mondjuk nem tervezték, de így alakult, tehát, szóval egy nappal korábban egy másikuk, megunva a reménytelen küszködést, és ezt közölve is társaival, egyszerűen kisétált a tomboló hóviharba és soha többet nem jött vissza. Megpróbálom elképzelni mi járt a fejében, amikor meghozta a döntést…

 Ugyanakkor van benne valami grandióz is, grandiózabb, mint azt ismételgetni, hogy menni kell, menni kell, aztán alvás közben megfagyni…

Mindegy, a fényképeik megmaradtak, meg lehet csodálni őket, a teherpónikat is. Kár, hogy tudjuk, ők megevésre kerültek… a szív elszorul. Állítólag Amudsennek azért sikerült, mert ő kutyaszánnal ment. Én meg nem vinnék oda állatot, ami nem oda született.

3000 fontért már oda lehet menni túristáskodni, eljátszottam a gondolattal, de aztán itt lett –4 fok (!) egy nap és lefagytak a lábujjaim, aztán sapka nélkül kimentem 10 percre a plusz 3 fokba és megfáztam, szóval nem vagyok oda való…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.