Én mentem ám!

Nah, me’ má’ oly rég írtam.

A munka dögletes, ebben nincs semmi új.

Voltunk Károllyal Yorkshire-ben március végén, jól sikerült, elvicinálisoztunk Leeds-ből Scarborough-ba várromot nézni, és mini kalózhajón tenni egy kört a tengeren, mert K szereti a kalózokat. Nem volt szívem nemet mondani neki, ugye. És ettünk olyan isteni kagylót, hogy azóta is utána csorog a nyálam. Ezt egy cuki családi vendéglőben fogyasztottuk el, miközben a parti promenádon kifolyt a nép a fish n chips shopokból, mi egy utcával feljebb tengerre néző kilátás mellett faltuk a kagylót. Tenger mellett akarok élni, by the way.

Második nap York, megmászattam vele a katedrál tornyát, és még a nagy és erős Károly is azt mondta a kétszázsokadik szűk vályatban futó csigalépcső után, hogy elég, így a tetőn nem a kilátással, hanem üvöltve-sípolva való légzéssel voltunk el foglalva. De azért teccet neki.

Harmadik nap aztán a Leeds központi pályaudvarról 7 percre fekvő ciszterci apátság romjai között lazítottunk, nárciszok között, aztán egy pub-ban, ami nem kocsma, legábbis nem magyar fogalmak szerinti kocsma, úgy bezabáltunk, hogy csak alvásra maradt erő. Amikor vége lett az egésznek, megkérdeztem, hogy mi a véleménye az 5 nap egyfolytában együttlétről és azt mondta, ühüm, nem rossz. Argh, mondtam, igazán, mert én ezt ilyen előfutárnak is tekintettem, a majdani összeköltözéshez. Később kifejtette, megnyugtatóan, hogy élvezte, és hogy ő is várja, hogy együtt éljünk.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.