Felmásznak a marhák a hegyre, mert ott van, azt meghalnak... Ugye.

Az szép, ha eltűnsz, mert misztikus köd lengi be majd emléked...

Ha nem...

Akkor útjelző leszel a többieknek, hahahaha, mert ugyan senki nem veszi a fáradtságot párezer méteren, amikor már amúgy a saját bele is lóg, hogy elkaparjon, hehehehehe...

Példabeszéd: F. Arsentiev, amerikai tyúk, oxigén palack nuku, mert úgy heroikusabb, végkimerülés, többiek próbálnak segíteni, de nekik sincs sok, meg ők is fáradtak... Hát ugye marad a meghalás az amúgy frekventált úttól nem messze, holttest jól látható, arra járók aha! na őt is elértük, akkor a csúcs már csak x méterre van! rendszeres felkiáltások. Jó pár évvel később egy faszi megelégeli ezt a méltatlan állapotot és felmászik, de neki is csak arra futja, hogy arrébb tegye, ahol már nincs ennyire szem előtt.

Példabeszéd 2: "Green boot" úr kevésbé szerencsés, ő még most is ott van, ahova utoljára lefeküdt, neon csimma szépen világít a hóban, segíti a többi mászót a tájékozódásban, brávó...

Aki nem hiszi, olvasson utána.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.