"ki hagyta itt ezt a darth?"

Továbbá:

"a rendelő ajtajában megbotló asszisztens officino-portalis collapsus-t szenved, amit risus követ, mint symptoma" -ez überelhetetlen.

 és ezek az édes röffentyűk:

Valami izé van a kezemen. Gondoltam majd turkálok bőrgyógyászatilag a neten, hogy mi lehet az, de aztán a Kaposi szarkómánál abbahagytam, mert ebből sokkal inkább cihiátria lesz.

Uccse tudok mit csinálni vele, és az oldalfájós köhögés is visszajött, szóval egy kis zene:

Canterbury:

Peterborough:

St. Albans:

Winchester:

"Vejnemöjnen mondta Szampó, Szampó, mondta Vejnemöjnen" -áááhhh, borzalom.

Életemben számos eposzhoz volt szerencsém, Európa több pontjáról, és az istenek bocsássák meg, rettenetesek. Mármint nem a sztorik, hanem a szöveg, olvasni őket legalább akkora izzadás, mint megmászni a Csomolungma délnyugati oldalát, ellenszélben. Ez azé' van, mert az okosok kiderítették, hogy ugye ezek eredetileg szájhagyomány útján terjedtek (mert az írás még nem nagyon volt feltalálva, ha mégis, akkor inkább arra használták, hogy feljegyezzék, mennyit ellett az ökör folyó évben és hasonló bürokratikus baromságok), viszont tízezernyi sorokat nem könnyű csak úgy megtanulni, és akkor fel lettek találva technikák, amik segítettek memorizálni, pl. metrika és alliteráció (de a borzasztóbb fajtából, mert nem csak a szókezdő bötű alliterálhat, hanem a szón belül is, amennyiben a hangsúlyos szótag első betűje, ááhh). És sajnos az ember tízegynehány évesen, de a húszasokat taposva sem arra van felkészülve, hogy a kötelezőket járkálva kántálja vagy kántálva járkálja, ahogy a hexameter meg mittomén milyen "meter" megkívánja (nem vagyok én welszi bárd, az isten ággya meg).

Alliteráció, ohne rím a Verses Eddából:

És a kántálva járkálás:

"Egyberakott heverő kincsekről nincs tudomásunk.
Mert mit a várakból hordtunk ide, szét van az osztva,
újra begyűjteni mind a seregtől mégse való már.
Hát a leányt most add ki az istennek: s mi, akhájok
három-négyszeresen kárpótlunk érte, ha majd Zeusz
engedi, hogy bástyás Tróját feldúljuk egészen." (Íliász) - és ez így megy végestelen végig, akkor már inkább megnézzük videjón.

És akkor egy kis eredeti alliteráció a Beowulfból:

monegum mægþum,         meodosetla ofteah,
egsode eorlas.         Syððan ærest wearð
feasceaft funden,         he þæs frofre gebad,
weox under wolcnum,         weorðmyndum þah,
oðþæt him æghwylc         þara ymbsittendra

Irgalom!

A maga teljességében mutatkozott meg titkos szuperképességem: a balszerencse széjjelhordása. Kiderült, mind a Peterborough, mind az Arsenal (ennek láttam a vonatból a stadionját, még a meccse előtt, amikor gyűlt a tömeg) kikapott máma. Muhahahahahaha!

Hadd térjek vissza kedvenc vesszőparipámhoz.

Sokszor említettem, itt bármennyire is úúúúúú meg áááááááá egy katedrális, védett műemlék, miegyéb, az állam pézet, na azt nem ád rá.

Ezért van adakozás, belépő vagy ajándék és kegytárgy bolt vagy egyéb. Peterborough-ban pl. 2 fontot kell fizetni, ha bent fényképezni akarunk. Fair enough.

Létezik ez nálunk is, csak.

Még a kétezres évek első felében családi körutat tettünk a Sopron-Kőszeg-Szombathely háromszögben (külön élmény volt, hogy augusztus havában böjti szelek fúttak, majd megfagytunk családilag.) Nah, elvetődtünk Jákra is, ahol szavamra, a templom Mammonnak volt szentelve. Ui. bent a román stílnek köszönhetően töksötét volt, ellenben négyszáz rénes magyar forintokért két percre felkapcsolódott a villany. Ez nem lenne baj, ha közben nem tartanák a markukat minálunk folyton az állam orra alá is.

az angol ifjúság, a metsző sarki szél ellenére, ingujjra vetkezik, míg én téli öltözékben is majd' odafagyok és a lovak is steppelt kabátban legelnek East-Angliában. (Merthogy Peterborough-ban voltam katedrált nézni, és mivel szokásom, hogy nem nézem meg előre, mi mindenről nevezetes a hely, legyen helyszíni a meglepetés, majdnem felvinnyogtam örömömben, mikor kiderült, ott van eltemetve Aragóniai Katalin -ha nem ugrana be valakinek elsőre: VIII. Henrik első felesége.)

Amikor a Cleveland suburb-ben voltunk, mivel szép fás környék, és mindent levelek borítottak, mi is nekiálltunk rendet tenni a porta körül. Ilyen levélseprésre való gerebenekkel, kézzel, miközben az őslakosok, mindenféle motorizált eszközökkel szítták-fújták a leveleket. Meg is lettünk bámulva, by neighbourhood und elhaladó autósok. Na igen, de mi nem is vagyunk elhízva, kisbogaraim.

Cleveland, birodalmi stílus

Cleveland, óváros (hahahaha)

Cleveland skyline

Cleveland skyline az Erie-tó felől

A suburb vadvilága: őzbak (vagy szarvas, a fene tudja, így három év biológia fakultáció után, mi a különbség) grasszál az utcán, ohne zsanér. (Háttérben mézeskalács házak, de több kép róluk nincs, mert tutkó, ha elkezdtem volna őket lekapni, 1 percen belül bevitt volna a yard, és pár órán belül már ki is toloncoltak volna az országból, mondván, veszélyeztetem a rendet a gyanús tevékenységemmel.)

A suburb vadvilága: kurvára ás a sima vörös mókus a hátsó kertben.

Egy agóniával telített éjszaka, és a megfelelő pillanatban brilliánsan riposztozni nem tudás felett érzett frusztráció órái után sikerült ellőnöm a mások által kiötlött frappáns kérdést, meghívsz-e az esküvődre? Erre azt mondta nem, mert az embert nem szokták a sajátjára meghívni.

Most erre már tényleg nem lehet mit mondani, az ész megáll.

Carer a a nyugton maradni nem bíró demensnek:

-Are you tormented? Keep it to yourself.

hol vannak a 30 és azon felüli érett gondolkodású férfiak, akik még elköteleződni is hajlandóak volnának?

A pincét már megnéztem, ott nincsenek.

Az idei miniszoknyás napok számát -korábbi fogadkozásom ellenére- visszaveszem a tavalyira, és tavaly egy pillanatig nem viseltem nemhogy mini, de semmilyen szoknyát.

Mert amikor én belenézek a tükörbe, én nem látom, hogy olyan jó lábaim lennének.

Párnacsücsköt harapdálva bőgésre.

Ui. az idei év arról neveztes, hogy 30 leszek.

26 évesen, amikor már nagyon sokadjára firtatták, mikor szándékozom férfit fogni és a normális élet vizeire evezni, felfújtam a tollaimat és nagy hangon kifejtettem a baromfiudvarnak, kell még 5 év, hogy elszórakozgasak, aztat majd meglássuk.

Oké, ez az öt év még nem járt le, de sajnos ma ráébredtem, nincs jövő. Mert akkor 26 évesen még voltak ötleteim, de az iskola be lett fejezve, még külföldre is kijutottam és... és slussz! Ha itt már minden katedrálist végiglátogattam, akkor utána mit?

Ausztráliába nem akarok menni, hisz innen csak pár óra lenne repülővel hazamenni és családi együttérzést szívni, de innen se bírok hazajutni, mert nem adnak szabit. Onnan meg min. 2 nap. Szóval nem.

Ugye lennének példák előttem, pl. az amerikai nagybácsi, aki pénzt csinált egész életében, de őt az hajtotta, hogy gyerekkorában nagyon szegények voltak, én meg nem, így az extra sok pénz felhalmozása nem vonz.

Mackó például férjhez fog menni és aztán gyereke is lesz minden valószínűséggel. És én? Először is, ugyan ki venne el? Tisztában vagyok saját értékeimmel, pontosabban azok nemlétével, szóval... és különben is, ahhoz, hogy az ember biztos legyen abban, hogy valakivel oké lesz házasságban élni, nos ahhoz szerintem kell pár év, éveim meg nekem már nem nagyon vannak, úgy értve, tíz év és negyven leszek és tíz év azért nem olyan sok, hogy bőszen pazarolhatnánk, negyven évesen és azon felül szülni elég necces.

Tulajdonképpen el is lett pazarolva, már 26 éves koromban, a baromfiaknak tartott nagyívű Gettysburg-i beszédem pillanatában, amikor a huszasok magabiztosságával arról hadováltam, a 31 még nem olyan sok (de, kurva sok) amit tudtam én már akkor is, csak nem sejtettem.

És akkor most elmegyünk a tükörig, belenézünk, elmondjuk háromszor, hogy öreglány, ezt elbasztad, elbasztad, elbasztad, aztán próbálunk kitalálni valamit a nemlétező jövőre nézve.

P.s. Ha valakiben felmerülne, hogy ha nekem ennyi időm van ilyen ökörségeken futtatni az eszmét, akkor mégsem állunk olyan szarul, és talán ha elmennék követ törni a Déli-Bakonyba, energiát levezetendő, sietek leszögezni: ezt is tudom én, kösszépen, már ezen is sírtunk egy sort.

Dubai testvérvárosainak népes társaságában figyel a szlovák Vágújhely is. Ááááááááá, nem fűznék kommentárt.

komolyan, többször fogok miniszoknyát felvenni, mihelyt jó idő lesz és mihelyt lesz eg miniszoknya kézközelben

(ugyan nem tudom még, hova megyek benne, de mindegy)

me' állítólag jó lábam van

de nagyon fáradt vagyok

Mégis leírom, hogy napok óta heherészek egy ismeretlen fiatalemberen. Van egy érdekes macskája, és egy tök érdektelen blogja, az egyetlen érdemes bejegyzés arról szól, hogy bár korábban alig várta állampártunk hatalomra kerülését, de most így a dolgok sűrűjében emberesen bevallotta, hogy hát nem erre számított. Sőt, mondhatnónk csalódott a pubi. Kurvára. 23 éves a szentem. Nem várhattuk tőle, hogy előre lássa, amit én, nem. De szívem szerint felvinném a politikai jogok gyakorlásának korhatárát 33 évre. Mert 18 és 33 között a népes tömegek politikailag nagy százalékban képzetlenek. Nah.