Tudom ám, hol a probléma gyökere!

Miért is nincsenek olyan férfiak, mint amilyenek hemzsegnek a W. Scott-, Hugo-, Stendhal-, J. Austen-, E. Gaskell-regényekben? Hopp, ki ne felejtsük a Bronte-nővéreket!

Hol találunk még egy olyan őrült mód szerelmes férfit, mint Heathcliff? Aki kiássa az imádott nő holttestét a temetés után?

Kézenfekvő, hol találjuk: a diliházban.

De itt most a szilárd jellemű, tűzön-vízen át mindörökké férfiakról van szó. Hol vannak ők? Eltűntek volna a 19. századdal együtt? Miért vannak most csak nyifogó díszmajmok helyettük?

Lássuk be, soha nem is voltak. Amikor a regényeket írták, akkor sem léteztek. Azért kellett megírni a regényeket. Hogy legyenek.

Hogy legyen mihez mérni a valóságot, és szentségelni. 

Nesze neked valóság! :)))))

P.S. Igen, tudom, hogy a cím nyelvtanilag olyan, amilyen, de így jobb a ritmika. ˇ^ˇ

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.