Jött egy ember és mondá, célja a magyar mese- és mondavilág megőrzése, és illen ősmagyar izék tanítása is ifjú gyermekeknek. Nyjó.

Ettől az én agyam is viharzani kezdett. Miért van nekem az a zsigeri sejtésem, hogy ez a bezonyos mese- és mondavilág mesterséges színezéktől, adalékanyagoktól, tartósítószerektől bűzlik? Nincs benne mélység. Közelében sincs a bronzkorban gyökeredző Íliásznak, a nyomába sem ér a népvándorlás korát megéneklő, középkorban lejegyzett Verses Eddának, nem egy Beowulf, Próza Edda, de még csak nem is Artúr-mondakör.

"Ajnácskő várát tündérek építették." Hogyne, hozott nyugati alapanyagból, (tartalma: epezaba, E 411, E 358, E 930, térfogatnövelők, gumiarábikum, szárazanyagtartalom: 1%, stb, stb.) Ezzel szemben még Robin Hoodban is több a cucc, mert ha elég mélyre ásunk, kimutathatjuk, hogy Robin Shakespeare Puck-jának rokona, tulajdonképpen az erdő szelleme.

Biztos a magyar mesékben is megvan valahol ez a mélység és magasság, amit én hiányolok, de ahhoz annyira mélyre kéne fúrni, hogy Kínában lyukadnánk ki.

A hegy szelleme halott. A felelős? Államalapító Szent István királyunk erőszakos és türelmetlen valláspolitikai kurzusa. Ők ölték meg. The rest is silence.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.