Ma karácsonyra való tekintettel megajándékoztam magam egy úttal.

Reggel megyek az állomásra, a pénztár zárva, beállok a sor végére. Jön egy ember, tolakszik előre, a sor csúnyán néz rá, de rá kell jönnünk: ő a pénztáros. Jegy a kézben, a vonat halál pontos. Én erős izgalmi állapotban leledzem és még a golfpálya dombját is halomsírnak nézem. Egyébként a sínek mellett két dolgot lehet találni: temetőt vagy golfpályát.

A vonat annyira pontos, hogy Salisbury előtt megállunk a nyílt pályán, majd egy örömtől eksztatikus hang bejelenti: "Hölgyeim és uraim, ezen a csodás napon annyira pontosak vagyunk, hogy hamarabb érkeztünk, és még foglalt a vágányunk!"

Salisburyben némi ficcsért felülök egy double decker túrabuszra -az emeletre! (a középkori utcaszerkezetnek hála néha attól félek, egy-egy kanyarban elvisszük a házak sarkát.) És igen, végre a kerítésen belülről és megnézhetem Stonehenge-et. Viszont végtelenül hideg szél fúj. Nekem és a japán túristáknak kesztyűstől ráfagy a kezünk a fényképezőgépre. Kiderül az is, ami a hivatalos fotókon soha nem látszik: Stonehenge-t ma már két nagyforgalmú közút veszi körül, egyfolyjtában húznak el mellette a kamionok. Kár.

A szuvenírboltban legalább meleg van. Itt zacskóban árulják a birkaszart -na nem kell megijedni, ez egyszerű csokidrazsé, csak hát ugye a szabad asszociáció..., a zacskón egy seggét sunyin emelő birka vigyorog. Ára csillagászati.

Visszabuszozunk Salisburybe. A vidéki Anglia rettentő dombos, a double decker-en a tengeribetegség ingyen van. A buszból jobbra látszik Old Sarum, balra a sertéstelep. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy nagy nyílt mezőn egy nagy dágvány, random elszórt miniatűr jurtákkal: ezekben laknak a disznók. Amúgy a sárban fetrengenek. Sok errefelé a folyó  is, de ezek nem olyanok mint otthon, de nem ám! Mész-mész a réten, egyszer csak toccs! Hát nem beleléptél egy folyóba?! Nincs semmiféle védmű. Hogy nincs folyton árvíz, nem értem?

Oltári sznob vagyok: soha nem járok misére, ha mégis, 13. századi katedrálisnál, orgonával, fiúkórussal kevesbbel nem érem be. 3 fontot adományozok perselybe a katedrál fenntartására és kettőt a szuvenírboltban hagyok hűtőmágnesért. A bolt amúgy tömve őrjöngve fogyasztó nyugdíjasokkal. Itt lehet azt is megtudni, a katedrálnak saját macskája van a fekete, Wolfie névre hallgató roppant hercig jószág személyében.

Hazafelé a vonat ismét schaffhauseni óraművel működik.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.