Halott ember vagyok, ha nem tudok kimászni a csávából.

Tegnap még sikerült kivédeni, hogy munkába fuvarozzon, mondván így rés támadna a szokásos rituálén, és azt autisztikus személyem nem bírná elviselni. De ma reggel már nem volt menekvés.

28 év és 8 hónap alatt még soha annyiszor nem fogták meg a combomat (most őszintén, még soha nem fogdostak), mint a 15 perces út alatt hazáig. Szívesen arrébb tettem volna a mancsát, de hát kínos lett volna. Próbáltam magamat minél rosszabb színben feltüntetni, így az autisztikus vonások mellé behoztam a nem tudok főzni és nem is érdekel c. témát, valamint, hogy hatalmas az elméleti tudásom, de semmi gyakorlatiság nincs bennem.

Sajnos az ifiúr drága Imrémre és a doktor úrra emlékeztet, akiknek szintén mindenre volt kész válasza, így most R-nek is, sorban a következők: nem baj, ő cihiáter akar lenni; a főzés tanulható; nem baj, ha valakinek okos felesége (!!!!! jííííííííííííj, help!) van, mert akkor a gyerekeik is okosak lesznek (na itt  szívem szerint ki akartam szállni a mozgó kocsiból).

Ha nem sikerül valami hatásosat kitalálnom, vagy elég érthetően és őszintén elmagyaráznom, hogy semmi kedvem semmihez a férfi-nő relációban, akkor hamarosan nem csak occasional utazásaimról tölthetek fel képeket, hanem az esküvőmről/zabigyerekemről is.

(Ugyanakkor kedvenc blogomon a szerző épp most jelentette be, hogy terhes és férjhez fog menni és egy pillanatra megirigyeltem, mert ezek a dolgok elképesztő mennyiségű muníciót jelentenek, lehet rinyálni éjjel-nappal, soha jobb inspirációt egy blogírónak. De viszont ha jobban belegondolok, a franc akar terhes lenni.)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.