Ismét beszéltem a nyavalyással, és közöltem, nem vagyok valami hülye csiszolatlan gyémánt, és ez itt nem a My Fair Lady új szereposztásban.

Erre azt találta mondani, hogy de igen, csak nem látom magam kívülről (lószart nem), és a jó külső meg az egyéb önbizalom összefügg, mert ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor minden téren több az önbizalom (lószart, azt, és még mindig nem értem a festett haj és fehér fogak és szexis fehérnemű valamint a hivatalok felhívása képesség közötti logikai összefüggést ). De ha már elmélet, akkor futtassunk le egy tesztet és kérdezem, Mackó, te, aki szerintem, mint külső szemlélő szerint jól nézel ki, nos, duzzadsz-é az önbizalomtól és jól érzed-é magad a bőrödben? Me' a blogod szerint jelen pillanatban nemigen.

Csak még egy példa: külső szemlélők szerint jól néztem ki Mackó esküvőjén, abban a tetves ruhában, és magassarkú szandálban ⇒ tutkó önbizalom érzése. Gondolja ő. Amit én éreztem, hogy a lábam lerohad abban a francos cipőben, és mikor vehetem már le, továbbá, hogy a ruha színe randa, de ez volt még Angliában a legelviselhetőbb opció olcsó pénzért, és hogy tuti látszik a bugyim szegélye és hogy soha nem lesz olyan hajam, mint Mackó sógornőjének, egyszerűen azért, mert ahhoz genetic engeneering kellene… az önbizalom egy nanoszekundumra se villant be.

Csak tudnám, hogy ezt a kapitális baromságot, meg az összes többit honnan veszi, nyilván az egyetlen irodalmi műfajból, amit olvas és amit én szívből és szakmailag is megvetek: a self-help literature-ből. Mely szerint tehát ha feszt a sikerre fókuszálunk és hiszünk magunkban, akkor a siker garantált.

Hinni a templomban kell, ezt meg is mondtam neki.

By the way, kifejtette, hogy azért akarja, hogy önbizalmam legyen, hogy otthagyhassam a nővérkedést és törivel foglalkozhassak. Itt, ebben az országban. Hát, ahhoz korábban kellett volna felkelni… és nem hajfestés meg fogmosás végett. Istenem, ezt is hányszor elmondtam már… de hiába ugatok, a fal is jobban odafigyel rám. És ugyan fejtse már ki kommentben, aki tudja a választ arra, hogy a jobb külső mennyire tudja befolyásolni soha nem is létezett (itt present perfect continous használata kötelező) történészi karrieremet? Elindítja? Fellendíti?

Bullshit bullshit bullshit, baby.

Közöltem vele, hogy minden eddigi változást miatta csináltam, a szoknya- és ruhahordást, amit szívből utálok, a katasztrofális főzést (utálom a fölös pazarlást, pl. ha a kaja a kukában landol, mert szar), a hajfestést (ugyis lekopik). Erre sóhajtott, hogy pont ezt nem akarta, hogy csak miatta, mert akkor ez tkp. nem más, mint hogy ő rám erőszakol dolgokat. Bizony, bizony. Csak azért csináltam ezeket, hogy hátha örül nekik, hogy lám-lám, de nem, ő csak többet akar, még, még… Mit akasz még? Sokszor mondja, hogy lepjem meg valami tettel…na persze, egyrészt se ötletem, másrészt tehetségemet ismerve abból csak katasztrófa lenne megint.

Megkérdeztem ismég, én vagyok-e a megfelelő típus? Azt felelte, azt majd ő eldönti. Nem, szivi. Ezt most én döntöm el. Esküszöm, az egyedüllétnek is vannak előnyei.

Amúgy eljátszom a gondolattal, hogy ismét minden hülye szart megtegyek a kedvéért, csak hogy a végén bebizonyíthassam: se önbizalom, se karrier nem fog születni a jó kinézetből. Az attitűd, az, és az elmúlt 30 év tapasztalatai nem változnak meg egy szoknyától vagy szandáltól, vagy belőtt sérótól.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.