Még életében sem tudtuk, ki ő igazából, halálában végképp enigmatikus figura lett.

Temetésén egy öreg alezredes is kondoleált, és döbbenetünkben azt is elfelejtettük megkérdezni, mégis milyen fegyvernem?

Pedig azt hittük, ismerjük őt. Tudtuk, hol dolgozott, és nem voltak kimaradozásai sem. Nem volt okunk gyanakodni. Viszont ahogy öregedett, úgy kezdtek kiszivárogni érdekes dolgok. Emlékszem, amikor arról mesélt, fiatal korában, többedmagával vonaton utazott Nápolyba(!) és látta a vulkánt is. Nahát! Erről akkor hallottunk először. Egy hétre rá viszont már azt állította, ő ilyet nem mondott, soha nem járt Nápolyban, ellenben '49-ben(!) repülővel tett látogatást Londonba.  Fontos helyen, magas, bár annyira nem magas helyen dolgozott. Miközben sógora már Dreamland polgáraként ette az emigránsok nem is oly keserű kenyerét. Sokáig nem törődtem azzal a mesével, amit még gyerekkoromban hallottam nagyanyámtól, miszerint nagyapámnak voltak színes telefonjai a munkahelyén. Például fekete, piros. Piros??? (Netán K-vonal?) Talán a sógor nem is volt emigráns, dehogy. Ő vezette a helyi rezidentúrát.

A mai napig rejtély, ki volt ő. Mindenesetre, tehetségesebb volt és jobban kondícionált, mint Kim Philby, mert ő lebukott, nagyapám meg soha.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.