Apa szerint túl sokat nyifogok a blogon. Több megfigyelést kér.

Hát tessék:

Megfigyeltem, hogy a hajnali hatkor elfogyasztott "garlic and onion in sour cream dip" nevű kajám ízét délelőtt tízkor sikerült visszaböffentenem.

A szombaton délelőtt fogyasztott szezámmagos zsömle szezámmagja vasárnap este jött velem szembe, amikor elvonultam egy rövid meditációra a fehér ember lépcső alatti szentélyébe (magyarul: vécé).

A hétvége egyetlen pozitívuma Derek esti call-jai voltak. Tegnap a Spitfire-t és a Messerschmidt-et hasonlítottuk össze.

Az angolok nem olvasnak könyveket. Otthonaikban csak randa porcelán és műanyag figurák ülnek a polcokon, és maximum magazinok és napi blikk szintű bulvárszennylapokat vesznek a kezükbe.

Ahol lakom és ahol dogzom, akkora kaliberű helyek, mint otthon F.Abbázia. (Bocs, D! :)

Bírom a burmai humort. Amikor már 5 perce szentségeltem, hogy egy shitty bird birdshit-et tett a kocsi ablakára, burmai kolléganőm csak annyit mondott: "Lucky."

Halálra eheted magad abadabadallahbalambalam nevű kajákkal, a Kaukázus lábaitól kezdve az Indus forrásvidékén át a Mauna Kea lejtőiig, de normális fűszerkeveréket, ne adj' isten pirospaprikát égen-földön nem találsz.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.